1 nap Pekingben

Mire elég 1 nap Pekingben? Váratlanul nagyon sokra, mert "minden" fontos közel van egymáshoz, így érdemes számításba venni az általam bejárt városnéző útvonalat.

Egyáltalán, kinek jut eszébe mindössze egyetlen napot tölteni Pekingben? Egyre többeknek, akik tudnak arról, hogy az átszállással repülő utasok számára legfeljebb 144 órára ingyenes városlátogató vízumot adnak a reptéren, amennyiben legalább 7 órájuk van a következő járatig. Ennél rövidebb idő esetén nem engednek ki, mert kockázatos, hogy az utas késve ér vissza és lemarad a járatról. Pedig elég jól tervezhető, mert metróval nagy csodák nem történhetnek. Kényelmes, tiszta és gyors a metróhálózat, ráadásul rémegyszerű megérteni a jelöléseket és a térképet is.
Beijing_Peking_utlairas_ajanlo_vonat

Süt a képről, hogy Kínában járunk, micsoda táskája van a lánykának?! Ezt a képet a reptéri vonaton lőttem, erről a járatról lehet átszállni a metróhálózatra. Gyakorlatilag integrált vonal ez is, csak más a kocsi jellege. Mindjárt különleges élményem volt itt, ugyanis egy fazon meglátta a kezemben valami jegyzetemet és azonnal névjegyet nyújtott, hogy mennyire örül mert magyar tanulmányokat folytat és imádja Budapestet. Hívjam fel és meséljek neki az országról, ha ráérek. Benne se merült fel, hogy a leleményes magyar 1 napra ugrik be, csak a legfontosabbak kedvéért aztán mindjárt tovább is áll.
Ha több időd lesz ott, mint nekem, akkor itt nézhetsz körbe, hogy kb mennyibe is kerül ott egy éjszaka szállás.

Beijing_Peking_utlairas_ajanlo_MRT_station

Az itt látható, (jobb oldalt az a cuki kis épület a fák között) Tienanmen East megállóhoz navigáltam magam az előzetesen képernyőmentett guglimapsről, mert a google termékei ugyebár nem működnek a Kínai Nagy Tűzfalon túl. Azért jöttem ide, mert ez volt a legrövidebb idő alatt elérhető megálló a reptérről nézve, de utólag azt javaslom, hogy egy másik megállót válasszatok a Tienanmen tér teljesen másik végében. Miért? Hát azért, mert így először el kellett sétálnom a végébe, hogy onnan visszasétáljak oda, ahonnan elindultam és úgy menjek tovább a Tiltott Városba. A tér gigantikus méreteit tekintve ez órában mérhető időveszteség, látni meg egyszer is elég. Mutatom térképen:

Tehát érdemes a reptéri vonatról a 2-s metróra szállni és azzal a Qianmen megállóhoz suhanni. Onnan be lehet nézni a Vasút Múzeumba, aminek fehér épülete látványosan kilóg a 2 főcsapásként érzékelhető hagyományos kínai, illetve szocreál stílusokból.

Beijing_Railway_Museum_Peking_Vasut_Muzeum

A Tienanmen térre csak biztonsági ellenőrzés és táska átvilágítás után lehet bejutni, ezért nincsen 5 percenként ki-beszaladgálás. A tér legszélén felsétáltam Zhengyang Gate Kapuba, ami egy több emeletes fűtetlen épület kiállító terekkel (mostmár). A farkasordító hidegben reménykedtem, hogy az épületen belül felmelegedhetek kicsit, de ez hiú ábrándnak bizonyult. Sebaj, inkább azon esett le a -8 fokban csontosra fagyott állam, hogy ahonnan fotózok, az a perspektíva keresztben(!) mutatja a teret. Mindössze ennyire keskeny, hogy nem is látszik a széle. Akkor mennyire hosszú, ha ez csak a szélessége? Leírhatatlanul irdatlan, na.

Zhengyang_Gate_Beijing_review

Innen pedig egyszerűen, nyílegyenesen észak felé lehet venni az irányt és sok-sok fontos látnivalót fel lehet fűzni rá, szívecskékkel jelöltem ezeket a következő térképen.

Beijing_Peking_utlairas_ajanlo_latnivalok_terkepen

Szép sorrendben itt található Mao Ce Tung mauzóleuma, A Népi Hősök Emlékműve, jobb kézre a Nemzeti Múzeum grandiózus, de jellegtelen épülete, majd pedig a zászló és a Tienanmen tér a Tiltott Város főbejáratával.
A tér neve egyébként magyarra fordítva igazán különleges: "Mennyei béke tere". Sajnos, tudjuk jól, hogy ez a béke vérrel van átitatva, mert a téren, közel 2 hónapig zajló, 1 millió fősre duzzadt tüntetést 1989 június 3-án éles lőszerekkel és 3000 halálos áldozattal zárta le a kínai hatalom.

A Mauzóleumnál csinos katonai őrségváltást lehet látni, ha az ember éppen jó pillanatban kerülközik a tér ezen részére. Mivel ez egy tér és jól átlátható az egész, nem érdemes kétszer is végigsétálni rajta oda-vissza, ahogyan én elhibáztam. Egy irányból haladva tökéletesen be lehet fogadni a látványosságokat, és így sok időt lehet spórolni a felesleges gyalogláson.Tienanmen_Square_building

A bejáratnál helyi nénik rohanják le az embert és esküsznek arra, hogy ők jogosítvánnyal rendelkező "Licensed Tourgide"-ok, és mindössze néhány ezer forintért elkísérnek, és romantikusan a fülembe búgják a hely történelmét, meg elintézik a belépőt, mert lehet, hogy nem lehet már kapni, meg mindenféle ilyen trükkökkel jöttek egymás után, ahogy az egyiket elküldtem, próbálkozott a másik. Hasonlóan működtek a taxisok is, akadt kettő is, akivel a tettlegesség határáig és fizikai kontaktusik fajult a dolog. A történtek után nem zártam szívembe a helyi kisvállalkozókat. 

Beijing_Forbidden_City_Tiltott_Varos_Peking_bejarat_entrance

Ha már egyszer bent vagyunk, akkor nyugi van, gondolhatja az európai ember, de a tény az, hogy nincsen nyugi. Ahhoz, hogy látni lehessen bármit is odabent az épületek között, fel kell szívni magunkat keményen. Fel nem foghattam, hogy miért tolakszik és furakszik mindenki, miközben azért nem vagyunk olyan nagyon sokan egyszerre, és simán láthatna mindenki mindent, ha fél perc türelemmel lenni. Aztán rájöttem, hogy mivel ők itt milliárd fölötti lélekszámban élnek, a lényükben van a létfenntartáshoz szükséges tolakodás. Aki nem mozdul és teszi arrébb a többieket, azt mások teszik arrébb, vagy nem jut be, nem fér fel, és egyéb igéket helyettesítsen be mindenki. Tehát igazából nem bunkók, csak náluk más a megszokott viselkedés. Így kell elfogadni és hozzáállni, azaz, ha én vagy éppen Te nekiállsz furakodni, az tök rendben lesz, senki ne érezze rosszul magát emiatt.

Beijing_Forbidden_City_Tiltott_Varos_Peking_inside
1406-1420 között épült, és ez csak egy kis szeglete. Az egész, eredetileg uralkodói palotaként funkcionáló épületeggyütes 980 épületből, 8707 szobából áll és több, mint 3 db West-End City Center mélygarázsos-tetőteraszos területét foglalja el.

Beijing_Forbidden_City_Tiltott_Varos_Peking_paintingsDíszes, színes, természetes, karbantartott és méltán népszerű látnivaló. A struktúrája, az egymásból nyíló épületek látványa magával ragadó. Bár, erősen elkezdtem gondolkodni, hogy mi értelme volt egymásba nyílóan megépíteni látszólag tökegyforma épületeket, amikben látszólag nem sok minden van. Kína kutatók és történészek legyenek megértőek, ha kommentelik az írásomat. Pusztán építészeti szempontból nyilatkoztam meg az előbbi soromban. Egy irányba lehet csak végighaladni és a hátsó oldalon kilépve hiénaként várják a taxisok, shuttle buszosok és mindenféle kreatív utasszállító vállalkozók a turistáka, hogy visszadobják őket a főbejárathoz, ahonnan elindultak. Itt esett meg, hogy emberünk a karomba kapaszkodva követelőzött, kössek vele alkut és elvisz a kocsijával. No way. Ilyenkor az vált be, hogy elkezdem fennhangon sorolni a városainkat: Békéscsaba, Nyíregyháza, Debrecen, Székesfehérvát, Szombathely, Budapest. Általában nagy kerek szemek és értetlenség a reakció és a fagyás ideje alatt van esélyem meglódni. Na itt ez nem működött, tisztára mint Marokkó. Aluljáró vezet át a sok sávos út alatt a helyi Gellért hegyhez, amire mindenképp fel akartam jutni, hogy láthassam fentről a várost. Megérte.
Beijing_Peking_utleiras_panorama
Ez a látvány tárult elém, ebből a kis pavilonból:

Beijing_Peking_utleiras_panorama_kilatas
Látván azt, hogy eddig milyen tartalmas és jó időt futottam, felbátorodtam és kitaláltam, hogy bele fog férni, hogy kimenjek az Olimpiai Negyedbe is. Egyszerű, kis séta és 1 metró odavisz a South Luogu Alley megállótól.

Beijing_Olympic_map
Előtte azonban szerettem volna felmelegedni valahol. Gondoltam, egy étterem az megfelelő hely lesz hozzá. Rosszul gondoltam. Fűtetlen volt, de legalább a leves tartalmas és forró, pálcikával kellett megenni, de amilyen ostoba ötletnek tűnt, annyira jól működött a dolog. Végülis, ha a helyieknek megy, nekem is megy.

Chinese_soup_kinai_levesAz étterem környékén ilyen kis aranyos utcák vannak:

Beijing_walk_Peking_utleiras_setaa

A mesebeli hangulatú utcán pedig ilyen kis ékszerdoboz házikók bújnak meg a fák között:

Beijing_review_Peking_utleiras_ajanlo_haz

A Tiltott Várost pedig vizesárok és tavak szegélyezik, amik téli időben jéggé dermedve nyújtanak kellemes látványt. Elnézegettem volna itt a kínai műkorcsolyázókat. Bár őket máshol is, de igaz, itt lett volna a legautentikusabb.

Beijing_Forbidden_City_Tiltott_Varos_Peking_lake

Mivel nem téli, hanem nyári olimpiát rendeztek itt, ezért koripálya helyett a zseniális, úgynevezett Madárfészek Stadiont csodálhattam meg. Mire odaértem, már lement a nap és rettenetesen átfagytam a 4 db rövidujjú polómban, meg a kesztyű gyanánt kezemre húzott zoknimban, de volt annyira érdekes ez a rész is, hogy nem futamodtam meg a csípős hidegtől.

Birdnest_Stadium_Beijing_Fészek_Stadion_Peking_Olimpia

Itt is hatalmas terek vannak minden irányban, de hát kell is, hiszen sok embert szolgál ki, ha esemény van. Az épülettel szemközt van a zseniális, organikus struktúrájú uszoda, ahol Michael Phelps 8 olimpiai aranyat úszott össze.

Beijing_Aquatics_Centre_Peking_Uszoda

Az 2 fazon szándékosan került az oldalamra, mert remekül emlékeztet és figyelmeztet arra, hogy itt sincsen nyugalom. Nénik jönnek és mindenáron fotózni szeretnének, hiszen akinél nincsen selfiebot, az rászorul, akinél meg van, arról jobb felvételt készítenek ők, mint egy selfie. Pénzért, nyilván. Elfordulva ettől a lehetőségtől, inkább megörökítettem a Sárkány Épületet.

Pangu_Plaza_Dragon_Building

Pangu Plaza néven fut, és jól láthatóan a híres kínai sárkányok formája ihlette. Bírom az ázsiai építészet játékosságát és bátorságát. Persze ehhez a megrendelők is kellenek, a magyar építészek is kiváló épületeket terveznének, ha nem olcsó gagyikat kérnének tőlük az építtetők, lásd Budapest pesti oldala a Boráros tértől délre, leszámítva a Castrum házat, a Színházat és a MÜPÁ-t.

Beijing_review_Peking_utleiras_Spabook

Az olimpiai kabalaállatkák 10 év elteltével is ott szobroznak büszkén és a helyiek is büszkének tűntek rájuk, ahogy én is büszke vagyok a kis sétámra, mert életemben nem fáztam még ennyire soha, ilyen sokáig pláne nem. Ha érdekel, hogy mennyire, a Facebook bejegyzésemben jót nevethetsz rajtam, de szólok, tanulságos, ha valaki arra venné az irányt a jövőben.

 



 



 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Click me

This site use cookies for good user experience.