Számos, a turisták körében népszerű város egyre inkább ellenzi a gigantikus méretű hajók jelenlétét a kikötőikben. Ezeket a hajókat rendre az a nem alaptalan vád éri, hogy szennyezik a környezetet, és hozzájárulnak a széles körben kritizált és legkevésbé sem fenntartható tömegturizmushoz. Ennek eredményeképpen egyes városok elkezdték betiltani, vagy különböző módokon korlátozni azt, hogy hajó óriások köthessenek ki a kikötőikben.
Amszterdam, Velence és Barcelona az európai sereghajtók
Nemrégiben Amszterdam tett lépéseket fenntarthatósági céljai megvalósítása érdekében, hiszen indítványt fogadott el a városközpontban található, jelentős forgalmat bonyolító sétahajó-terminál bezárására. Indoklásképpen a szakértők kifejtették, hogy az ott tömegesen megforduló környezetszennyező hajók egyáltalán nem illeszkednek Amszterdam fenntarthatósági törekvéseihez.
Az olaszországi Velencében már törvény tiltja, hogy a 25 000 tonnánál nagyobb súlyú sétahajók behajózzanak a város központjában található Szent Márk medencébe, valamint a Giudecca csatornába. Ennek következtében a sétahajók 95%-a már nem tudja közvetlenül megközelíteni ezeket a területeket, és egy kicsit távolabbi kikötőben kell kikötniük.
A marseille-i lakosok is hatalmas nyomást gyakorolnak a tengeri tevékenységek, különösen a sétahajók által okozott szennyezés csökkentése érdekében, egy általuk hivatkozott tanulmány szerint ugyanis a hajók a térség nitrogén-dioxid kibocsátásának 39%-áért felelősek. A polgármester petíciót indított, egy civil szervezet pedig feljelentést tett a szennyezők ellen.
Ezeken kívül Barcelonában olyan új intézkedések bevezetéséről folynak jelenleg is tárgyalások, amelyek a főszezonban a felére csökkenthetik a katalán városban partra szálló turisták számát, ami jelenleg nem kevesebb, mint 200 000 fő havonta.
Amszterdam, Barcelona és Marseille mellet Norvégiában is napirenden van a szennyező hajók jelenlétének korlátozása, hiszen a fjordokat látogató sétahajók egyik népszerű célállomásán készített tanulmány kimutatta, hogy az utasok közel 40%-a a hajón marad az út során, azok pedig, akik partra szállnak, átlagosan kevesebb, mint 23 eurót költenek.
Az Egyesült Államokban a tömeges turizmus hatásának csökkentése érdekében más módon nehezítik meg a hajózási társaságok dolgát. A Maine állambeli Bar Harbor például 2024-től naponta 1000 főre (utasokat és legénységet is beleértve) korlátozza a kikötőbe érkezők számát – ez háromszor kevesebb, mint a szokásos hajókirándulások során érkező utasok száma egy átlagos napon.
A hajótársaságok reagálnak a tervezett és a már megvalósított korlátozásokra
Bár az iparág vitatja a fenti és az ezekkel egybecsengő más megállapításokat, ellentmondásos módon mégis erőfeszítéseket tesznek a szennyezés hatásainak korlátozására, különösen az új európai szabályozásoknak való megfelelés érdekében. A hajózási társaságok nemzetközi szövetsége, a CLIA vállalta, hogy 2030-ig 40%-kal csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást.
E cél elérése érdekében a társaságok LNG-vel (cseppfolyósított földgázzal) hajtott hajókkal újítják meg flottáikat, amely kevésbé szennyező, mint a tengeri fűtőolaj – jól lehet ez még mindig fosszilis eredetű üzemanyag. A hajók kéményeit emellett nagy teljesítményű szűrőkkel is felszerelik, továbbá a kikötők villamosítása is prioritássá vált, hiszen ez lehetővé tenné, hogy a hajók leállítsák motorjaikat, amíg a kikötőkben tartózkodnak – ezzel is csökkentve szén-dioxid-kibocsátásukat.
Persze egyáltalán nem biztos, hogy ezek az intézkedések elegendőek lesznek ahhoz, hogy lecsillapítsák a kikötők közelében élő lakosok növekvő elégedetlenségét, akik számára ezek a hajók nem jelentenek mást, mint az élhető környezet két lábbal tiprását, és a tömegturizmus mozgatórugóját.
Ha érdekel, olvasd el, hogy Spanyolországban milyen egyéb intézkedésekkel próbálják visszaszorítani a tömegturizmust, utazós inspirációkkal, turizmus hírekkel pedig vár FB csoportunk, csatlakozz!
