Amikor a grandiózus sziklafalban megláttam a Wadi Mujib kanyon bejáratát, átjárta a testem az a zsigeri izgalom, hogy én az ilyen helyeket imádom és micsoda gyönyörűség vár rám. Ekkor még nem sejtettem, hogy az életünkben ritkán látható természeti képződmények, fény-árnyék hatások, meg az egész sokkal izgalmasabb lesz, mint amennyire egyébként szép.
A méretekből sejthető, hogy mekkora óriási víztömeg zúdul ki innen télvíz, pláne tavasz idején. Ebből adódóan a kanyon áprilistól októberig látogatható, április-májusban még több helyen nyakig érő vízben. Nyár végére ennél alacsonyabb vízállásra számíthatnak a látogatók. Fontos: 18 éven aluliakat nem engednek be.
Életem egyik legjobb túráján vettem részt Jordániában a Wadi Mujib kanyon túra alkalmával, pedig van már pár megélt bakancslistás hely a hátam mögött.
A főrvárosból, a 4 milliós Ammanból nagyjából egy-másfél óra autóval eljutni a Holt-tenger partjánál, 420 méterrel a tengerszint alatt fekvő Wadi Mujib kanyon bejáratához, ahol kellően nagy és néhol árnyas parkolóban lehet letenni a bérelt autót, vagy a csapat kisbuszát.
A bejáratnál pár percenként elhangzik a helyi kísérőktől a turisták felé, hogy: „no electric device„, azaz csak semmi elektromos kütyü, tessék mindent szépen a parkolóban hagyni. A napszemüveget is. Két kibuvó van: a vízálló eszköz, lehetőleg olyan, amit csuklóra lehet kötni, illetve a vízálló tároló zsák, amiben lehet, sőt érdemes bevinni tisztességes DSLR kamerát. Varázslatos fotókat lehet vele készíteni a megfelelő pontokon.
A bejutáshoz előzetes foglalásra van szükség, amit online ide kattintva lehet megtenni. A belépő ára 21 JOD, 28,5 EUR, 11.000 magyar forint. Fejenként.
Belépéskor van lehetőség vízicipőt vásárolni 5 jordán dínárért, ami kb 7,5 euró, azaz 2800 forint. Elég jutányos ennyiért. A hűtőmágnes is ennyi, az nem jutányos, na. Van öltöző helyiség, ahol mindenki magára kaphatja a túrára alkalmas ruházatát, ami ezúttal nem túrabakancs és 3/4-es nadrág, hanem olyan könnyű ruházat, vagy fürdőruha, amiben jól el lehet lenni a vízben. Mert vizesek leszünk és nem az izzadtságtól!
Praktikus tanács: a helyi vezetők (guide-ok) gyakran azt „hazudják”, hogy ide a fürdőruha nem megfelelő viselet, de nincsen így, férfiaknak boxer úszó okés, nőknek pedig az egyrészes úszódressz is elmegy, DE: mégis javaslok legalább térdig érő kényelmes nadrágot, valamint edzős, könnyen száradó felsőt is, mert sokkal kényelmesebb felvenni rá a mentőmellényt, másrészt pedig, ha bárhol megcsúsznánk, vagy lesúroljuk a sziklafalat, akkor ezek megvédenek a horzsolásoktól.
Belépéskor mindenkinek fel kell venni egy mentőmellényt, anélkül meg se próbáljon senki végigmenni a Wadi Mujib kanyonon! Ha az Arnon-folyó elkapja, meg ugyan nem fullasztja, de hogy nagyon megijeszti meg itt-ott összezúzza, az biztos. Egyébiránt a túra közepesen nehéz, átlagosan edzett családanyák is meg tudják csinálni, kivéve azok, akik félnek a víztől. Számukra ez nem megfelelő túra. A többieknek is kellhet majd helyenként egy kis biztatás, de menni fog.
A kanyon eleje még barátságos, eszembe jutott róla az Uluru környéke Ausztráliában, csak az csontszáraz volt, itt meg bokáig gázolok éppen a vízben, ami csodaszép színekben pompázik és legnagyobb meglepetésemre saccra 30 fokos lehet, mert a Rudas úszómedencéje 29 és annál melegebb, de nem termálfürdő meleg, tehát 32 alatt van, az fix. Az első kanyar után leesik az állam, felnézek magasra és azt mondom, gyerekek:
ehhez foghatót még életemben nem láttam, csak Windows háttérképen!
Ekkortól pedig beszéljenek helyettem a képek, amikhez még annyit, hogy helyenként van néhány nehezebben, kötél segítségével teljesíthető pont. Ezek környékén 1-2 perces forgalmi torlódás alakul ki az egyébként nem túl sok látogatóból, de mindenki türelemmel vár, az emberek segítenek egymásnak.
A kanyon végén van egy vízesés, ami mögé be lehet úszni-mászni, érdemes ott zárni a túrát. A fene nem gondolná egyébként, hogy mennyire kőkeményen csap a víz a vízesés alján… nem egy trópusi élményzuhany, inkább kőkemény!
Fentről lefelé pedig kiváló szolgálatot tesz a mentőmellény, ugyanis érdemes hátra feküdni benne és csak sodródni lefelé. A néhány nehezebb pontot leszámítva (azok azért tényleg izgalmasak ám!) mindenütt máshol kényelmesen lehet csorogni, nem nagy a folyó sodrása.
Ahogy feküdtem és lebegtem a vízen, néztem fölfelé és olyan boldog voltam, mint egy kisgyerek. Ha ez lenne az egyetlen dolog amit láthatok Jordániában, akkor csak ezért az egyért is megérné eljönni. De sok kalandom lesz még itt, amiket a blogomon és az Instagram oldalamon lehet követni.
