Élet az 1956-os forradalom küszöbén: pillanatképek a turizmus, strandok, Balaton világából

by Kassay Tamás

Az 1956-os forradalom és szabadságharc Magyarország jövőjét alapvetően határozza meg, nem csupán a mai napig, hanem azon túl is beleivódott a DNS-ünkbe, identitásunkba. Turizmus portálként és utazó bloggerként a jeles, bár megtorlásba torkolló évet az üdülés, a belföldi turizmus* archív képei felől közelítem meg, hűen az oldal tematikájához és értékeihez.

Csisztapusztai termálfürdő felfedezése 1956-ban

Somogy megyében, a Balaton dél-nyugati medencéjétől délre található a Nagy-Berek, ahol jelentős mezőgazdasági fejlesztések zajlottak a II. világháború után. Fonyód és Buzsák község között lévő Csisztapuszta környéke a Nagyberki Állami Gazdaság fajtiszta sertés- és húsmarha állományáról, zöldség- és gabonatermeléséről volt híres. A mezőgazdaság mellett akkoriban javában zajlottak a kőolaj utáni kutatások a szomszédos Zala megyei területeken. A geológusok Csisztapusztán 1956-ban félsikert értek el, az egyik fúrás alkalmával találtak valamit: olaj helyett 42 °C-os termálvíz tört fel.

Fortepan / Berkó Pál

Elsőként az állami gazdaság dolgozói fedezték fel, hogy a reumás panaszok esetén kedvező hatású a szabadon elfolyó termálvíz, s kis gödröket vájtak a földbe, amelyek kezdetleges medenceként funkcionáltak. Kiépített út híján eleinte leginkább gyalogosan, biciklivel, esetleg lovaskocsival keresték fel a vendégek a spontán kialakuló fürdőt. A csisztapusztai fürdő híre azonban gyorsan terjed és a buzsáki tanácsnál is hamar felismerték az ebben rejlő lehetőséget. Társadalmi munkában betonmedencéket építettek és apránként megkezdődött a termálfürdő kialakítása. […] Az enyhén kénes termálvíz mozgásszervi, reumatikus, betegségek, nőgyógyászati gyulladások és bőrbetegségek kezelésére is alkalmas. A Balatonhoz való közelsége miatt viszont sok nyaralóvendég amolyan „rossz idő esetére B-terv”- alapon gondol a fürdőre.

– áll Buzsák honlapján.

Dagály fürdő hangulata 1956-ban

Ne feledjük el, hogy bár Csiszta fürdőnél még a földbe vájt természetes medencékben, kezdetleges módon pancsoltak elődeink, addig a nagyobb fürdőinkben már komoly medencék várták a vendégeket. Érdekes megfigyelni, hogy 1956-ban a budapesti Dagály fürdőben az emberek a medence partjára vitték magukkal a táskáikat. Manapság ilyesmit ritkán látni, inkább a szekrénybe zárjuk, vagy letakarjuk egy törölközővel és ott hagyjuk a füvön.

Fortepan / Főmterv

Balatonalmádi strand, vízi csúszda 1956 nyarán

Azok, akik a természetese élővizeket kedvelik, szintén megtalálták a számításukat, hiszen a Balaton már akkor is kedvelt üdülőhely volt, bár az “üdülés” inkább szervezett módon történt, nem úgy, mint manapság, gondoljunk csak az úttörőtáborok rendszerére. Balatonalmádiban egy vízbe épített csúszda biztosított vidám órákat a strandolók számára. Egy hasonló szerkezetet ma is el tudnék képzelni a magyar tengerben, hisz amilyen egyszerű, annyira nagyszerű, nem kell feltétlenül 100 méter hosszú kanyargós csúszda egy kis vidámsághoz.

Fortepan / Kieselbach Tamás

Balatonfüred kikötő 1956 nyarán

Az alábbi fotó helyszínét jó eséllyel mindenki felismerné, annyira jellegezetes a balatonfüredi Tagore sétány fekvése. Az egyetlen dolog ami változott, hogy míg az 50-es években a kishajók közvetlenül part menti sétánynál ringatóztak, mára egy kicsivel odébb költöztek az azóta kialakított kikötőbe.

Fortepan / Kotnyek Antal

Balatonfüred 1956 telén

Bizony, akkoriban még rendszeresen befagyott a Balaton vize, és remek lehetőséget biztosított az akkor még nem létező fogalom, az extrém sportok kedvelőinek. A jégvitorlások többsége a II. világháború alatt elpusztult. Az áramvonalasok közül 3 maradt: az egyik Heinrich Tiboré volt, amelyet – mivel az elhagyott javak közé tartozott – a fürediek használták. A másik dr. Horváth Boldizsár tulajdona volt, a harmadik Grofcsik Jánosé.

Heinrich Tibor 1935-ben állította fel az utolsó hitelesített magyar rekordot 150 km/óra sebességgel. 

Fortepan / Kotnyek Antal

Balatonberény strand

Az alábbi, szintén 1956-ban készült felvételen a balatonberényi partszakasz egy része látható. Érdekes, hogy akkoriban mennyire más, természetes volt még a tó partja. A kép a MÁV nevelőintézetek nyári gyermeküdültetését örökítette meg.

Fortepan / Baráth Endre

Keszthely, Balaton-part

Véletlenül sem szeretnék hamis nosztalgiát ébreszteni, fontosnak tartom a korrekt tájékoztatást. Bár Balatonberényben természetes volt a part, Keszthelynél például már akkor kiépített partszakasz várta a látogatókat kicsiktől a nagyokig. A szív alakú babakocsi parádés, szerintem ma is elkapkodnák, ha lehetne ilyent kapni.

Fortepan / Vojnich Pál

Kirándulások 1956 környékén

*A belföldi turizmus akkoriban nem létezett, annak ellenére, hogy a képek alapján úgy tűnik.

Az 50-es évek elején még a fél országtól, családok sokaságától vették el a vagyonát és államosították, a forradalom után pedig jöttek a megtorlások. Az ebben érintett családok és leszármazottaik mindegyike traumatizált, olyan lelki sebeket hordoznak, amiket a mai napig a fiatalok nem is tudnak, csak ha elmennek önismereti terápiába és végignézik a családi mintázataikat.

Ami turizmus helyett ekkoriban volt, az a szervezett úttörőtáborozás, a hatalomhoz közelálló, azt kiszolgáló hivatalnokok és családjaik üdülése és üdültetése. A kor kedvezményezettjei, avagy kötelezettjei például az alábbihoz hasonló különjárattal juthattak el úti céljukhoz, illetve kirándulni.

Fortepan / Nagy Gyula

Nagy Imre Badacsonytomajon 1956 október 22-én

Mindössze egyetlen nappal a forradalom kitörése előtt, Nagy Imre Badacsonytomajon tett szüreti látogatást. Na nem azért, mert a nyilvánosságot kereste, éppen ellenkezőleg, titokban érkezett oda. De elutazott, mert megígérte.

Kotnyek Antal fotográfus egy szerkesztőségben dolgozott Nagy Imre lányával, Erzsébettel a Vengrija-Hungary orosz-angol nyelvű lapnál, így került kapcsolatba a családdal és utazott el velük Nagy Imre badacsonytomaji barátaihoz, a Zabó családhoz. Kotnyek az ott készült fotókat 1989-ig nem hozta nyilvánosságra, így a látogatás ténye kevesek előtt ismert.

Fortapan / Kotnyek Antal; Nagy Imre az asztalfőn a Zabó család badacsontomaji szőlőjében

Kotnyek Antal így emlékezett Nagy Imre utolsó szüretelésére:

“1956 nyarán – az időpontra már nem emlékszem pontosan – Vásárhelyiéket, Nagy Imrét és feleségét levittem Badacsonyba régi, kedves barátaimhoz, Zabóékhoz. Olyan jól éreztük magunkat, hogy búcsúzáskor Zabóék mindannyiunkat meghívtak szüretre. Boldogan megígértük: eljövünk. Zabó néni még tréfásan utánunk is kiáltott: vigyázzanak, mert a szavukon fogjuk magukat! Abban az évben október 22-én kezdődött a szüret a Badacsonyban. Én már előző nap leutaztam az ebédre szánt birkahússal. Tizenegy órakor megérkeztek az első vendégek. (…) Delet harangoztak, amikor Zabó néni aggódva kérdezte: Lehet, hogy Imre bácsi nem jön?”.

“Éppen végeztünk a terítéssel, amikor észrevettük, hogy egy taxi jön fölfelé az úton. Nagy Imre szállt ki belőle a feleségével és unokájával, Ferkóval. Hogy-hogy taxival jöttek, Imre bácsi? – siettem eléjük. – Úgy szöktünk meg Pestről. Még a lányom sem tudja, hogy idejöttünk. Különben aggódna egész nap. De én megígértem, hogy eljövünk, hát itt vagyunk – válaszolta Nagy Imre. (via Balatonhu)

Nagy Imre felsétált a Kisfaludy-házhoz, útközben a helyiek amint felismerték, rögtön körbefogták, elkísérték, a szőlők között egy-egy különleges szőlőfajtával kínálták, kérdezték és hallgatták. Fortepan / Kotnyek Antal

A hosszúra nyúlt séta után Imre bácsi fáradtan ült le a teraszon és jegyzeteket készített mindarról, amit ott hallott. Közben előkerült unokája, Ferkó és a hátára csatolt kis puttonyból kínálta a nagyszüleit szőlővel. Jó hangulat ide vagy oda, Nagy Imre hamarosan búcsúzni kezdett. Hiába marasztalták a háziak, s nem utolsósorban az unokája: visszaindultak a fővárosba.

nyilatkozta egykori balatoni vendéglátóinak dédunokája, Sipos Balázs Tihamér.

1956 után Nagy Imrét halálra ítélték és kivégezték, amiért a koholt vád szerint összeesküvést szőtt a rendszer ellen, s árulást követett el. A történelem ismerői tudják, hogy ez tényszerűen nem igaz, és a nyilvánosságra került “utolsó badacsonyi szüret” fényében pedig kifejezetten abszurd. Ez a cselekmény nem igazán néz ki úgy, mint az államrend megdöntése.

1956-os forradalom Budapesten a Royal Szálló, ma ötcsillagos Corinthia Grand Hotel épületében

A Wesselényi Felkelőcsoport tagjai az akkori Royal szálló, ma 5 csillagos Corinthia Grand Hotel épületében rendezték be a főhadiszállásukat, amelyre a főparancsnok levele adott lehetőséget.

„A Royal szálló Munkástanácsának,
Kérjük, amennyiben lehetséges, a Wesselényi Felkelőcsoport Parancsnokságához tartozó kb. 100 fő szíves elhelyezését a szállodájukba.”

Fortepan / Spaarnestad Photo

A szovjetek újabb beavatkozásának veszé­lye tette indokolttá, hogy a „Farkasok” a Royal Szállóba költözve hatékonyabban kivegyék a részüket a szabadságharcból azáltal, hogy a Nagykörút egy részét a tőlük telhető maximális mértékben ellenőrzésük alá vonják.

A harci részvétel önkéntes alapon történt. A jelentkezők hangoztatták is: „harcolni akarnak a ruszkik ellen”.

A Royal Szállót november 4-én támadták először, utána november 6-án már 8-10 szovjet harckocsi lőtte a patinás épületet, amelybe végül november 9-én a déli órákban nyomult be egy tucatnyi szovjet gyalogsági katona. A Royal Szállót, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumot védő szabadságharcosok a belvárosi körzetben valószínűleg a legtovább tartottak ki. A csoport hősiességére árnyékot vet, hogy állítólag részt vettek környékbeli fosztogatásokban, ruhaneműt és ételt vettek magukhoz.

Fortepan / Nagy Gyula

A „Wesselényi” csoport tagjait egy évvel később, 1957 őszén tartóztatták le a nyomozó hatóságok. Többségük felett a Kovács Dezső és társai per keretében a katonai bíróság ítélkezett. Kiss István Gábor őrnagy tanácsa büntetéskiszabását (1958. június 30.) a jogerősen eljáró Szimler János alezredes tanácsa teljes mértékben jóváhagyta (1958. október 4.). Kovács Dezsőt, Kovács Imrét, Dóczi Dénest, valamint Modori Sándort halálra ítélték, és 1958. október 7-én kivégezték. Szegi István és Varga József életfogytig tartó, Győr Zoltán és Kovács Gáspár 15 év, Péli Gyula és Priska József Tamás 12 év, Sárosi Béláné két év börtönbüntetést kapott. A katonák közül Kőrösi Lászlót és Koczka Endrét tíz évvel sújtották, Besnyő E. Józsefet viszont felmentették.

Kilátások 1956-ban

Néhány napig a magyar nemzet megérezhette a szabadság ízét és elhitte, hogy lehet nekünk is olyan életünk, amiben saját magunk rendelkezünk a sorsunk felett. Ahol nem börtönzünk be, vagy végzünk ki másokat kitalált vádak alapján, csak mert nekünk valamilyen nézeteltérésünk van vele, ahol nem egy felsőbb hatalom osztja le a lapokat előre, amiből csak a hűséges és lojális talpnyalóknak jut.

Fortepan / Lipovits Károly

Mindenki, aki bármilyen módon részt vett az 1956-os forradalomban és bárhogyan támogatta a szabadságharc céljait, számomra hős. Azok is, akik ezután soha többé nem léptek be a pártba és ezzel saját létüket tették kockára.

Néhány idézet, ami úgy vélem, ma is iránymutató, figyelmeztető és emlékeztető kell, hogy legyen mindannyiunk számára.

Csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat.

(Albert Camus)

A szabad világ nem foghatja be a fülét a brutális szovjet elnyomás alatt haldokló magyar nép sikolya hallatán. (…) A magyarok bebizonyították a világnak, hogy a szabadságot még az életüknél is fontosabbnak tartják.

(Li Szin Man)

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták -:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

(Márai Sándor: Mennyből az angyal, 1956, New York)

Ha értékesnek tartod ezt az anyagot, oszd meg ide kattintva másokkal is!