Veli bej fürdője egyszerre mesebeli és nagyon valóságos. Elvarázsol és pihentet, mi pedig sok-sok titkát is megtudhattuk a Spabook Fürdőtúra keretében – élménybeszámoló a legutóbbi élményprogramunkról, a most következőre pedig várunk szeretettel:
A nap sugarai éppen simogatni kezdték a tájat, amikor kipattantam az ágyból, hogy még jóval előbb odaérjek, mint a vendégek. Izgalmamat itallal csillapítottam, liter számra töltöttem az üdvözlő narancslevet vodka nélkül, hogy kezdéskor 70 darab teletöltött papír pohár fogadja az érkezőket. Ezúttal reggel 8-kor indult a móka, ami a korábbi éjszakai fürdőzéseink után újdonság volt, ennek ellenére mindenki időben érkezett az Irgalmasrendi Kórház kellemes kávézójába. A welcome drink mellett gyorsan mindenki kapott egy csúcsminőségű headset-et, amit a Tour Guide System biztosított. Úgy ítéltem meg, hogy a kápolnában és az alagútban szükség lesz erre azért, hogy mindenki tisztán hallja amit vezetőnk, Palotás Eszter építészmérnök, a hely lelke mesél nekünk.
Rövid, de lényegre törő bemelegítő információk után megindultunk a föld alá, ahol egy folyosón átkeltünk a Frankel Leó úti villamos sejtelmesen dübörgő kerekei alatt az utca túloldalára, ahol egy lifttel emelkedtünk a földszintre. A társasággal – kisebb meglepetésre – medencék helyett a Szent István Kápolnában találtuk magunkat, amiről többek között olyan érdekességeket is megtudtunk, mint:
- az Irgalmas rend kápolnájában sok olyan beteg hallgatja a szentmisét, akik a rend által fenntartott kórházban gyógyulnak.
- Kuriózum megoldás, hogy a kápolnában padlófűtés működik azért, hogy a betegek a lábuk irányából ne fázzanak meg.
- A kápolna jobb oldalán van egy nyitható ablak, ami nem a külvilág felé néz, hanem az épületen belül egy olyan területre, ahonnan az ágyhoz kötött nagybeteg emberek is tudják követni a misét.
Építészetmániásként imádtam hallgatni ezeket a bennfentes információkat. Ezzel együtt, ahogyan terveztük, hamarosan megindultunk az öltözők felé, hogy 9 órakor már vízben lehessenek azok a szemfülesek, akik gyakorlott fürdőtúrázóként már fürdőruhában érkeztek. Profi megoldás volt, hogy a beléptető karórák már beaktiválva vártak minket és kedves gesztus volt, hogy 1-1 szaunalepedő is várta, hogy elvigyük magunkkal a jó melegbe. Zárt körű eseményről lévén szó, nagy büszkeséggel olvastuk a kiírást a Veli bej fürdőjének bejáratánál.
Jöjjön a lényeg, irány a török fürdő, ami eredeti állapotának megfelelően épült újjá. Persze nem is én lennék, ha útban a klasszikus, nyolcszögletű központi medence felé ne kalandoztam volna el a Jacuzzi és az úszómedence irányába. Egy másik írásomban egyszer elmesélem, hogy miért írom és írják nagy betűvel a Jacuzzit, de most maradjunk inkább itt.
Ahogy beléptem, éreztem a rezgéseit. Remek a tér belsőépítészete, a színek, minták mozaikokból kirakott dinamikája. Az úszómedencében különféle kezelések is zajlanak, amit az Irgalmasrendi Kórház betegei vehetnek igénybe, de magát a fürdőt és a wellness részleget ők ennek keretében nem látogathatják. A medence kellően mély és hosszú úszáshoz is, a benne megépített Kneipp sétáló víz-folyosó különösen tetszett. Érdekes érzés egy medence közepén sétálni úgy, hogy nem süllyedek el benne nyakig, miközben fél méterrel arrébb a fejem se látszana ki. Nade, jöjjön, aminek jönnie kell!
Ezen a kapun keresztül lehet bejutni a központi medencéhez, aminek üde kék színe már kintről rabul ejtette a szememet. Ha meg már a szemem bent volt a vízben, hát mentem én is utána, de azért előtte még rávettem magam, hogy elnézzek jobbra meg balra a kis sarkokba. Megérte, mert ez a látvány fogadott:
4 kisebb, különböző hőfokú medence veszi körbe a kupola alatt fekvő központi társukat. Néhányan hosszabb időre is elbújtak itt egy kicsit romantikázni, vagy éppen családi beszélgetni. Én mindenkivel szerettem volna váltani néhány szót, úgyhogy mentem tovább. Ide, a 36-38 fokos vízbe:
1574-ben építtette Szokollu Musztafa. Pont. Belegondolni is végtelenül izgalmas, hogy török – ma már – barátaink 4-500 évvel ezelőtt ilyeneket kitaláltak és megvalósítottak. OK, nem volt díszkivilágítás meg korlát, de a lényeg a mai napig változatlan, ugyanis ez a medence nem vízforgatós, hanem úgynevezett töltő-ürítő rendszerű medence. Azt is megtudhattuk a vezetés során, hogy az EU direktívák miatt külön lobbi indult azért, hogy a történelmi fürdőket ne kelljen vízforgatóssá átépíteni. Ami természetes víz ide bejön, az kimegy, ami kimegy, annak a helyére jön a friss víz, és ritka módon mindenféle vegyszer nélkül élvezhetjük a gyógyhatását. Semmilyen kemikáliát nem használnak a fertőtlenítéshez, ez pedig az érzékeny bőrűek, különösen az ekcémások számára biztosít fürdési lehetőséget.
A régi korok megidézése mellett van azonban kellemes wellness részleg is 40 illetve 50 Celsius fokos gőzkabinokkal.
Van élményzuhany is, amit néhányan nagyon lelkesen végigpróbáltak. Az én szememet közben újra fogságba ejtette a török, pontosabban a török fürdő csodás mozaikjai. Nézzétek ezeket a színeket a jéggép mögött!
A fürdős, pihenős wellness délelőttünk végeztével ismét találkoztunk túravezetőnkkel, ezúttal maradtunk a fürdő folyosóin és az épületet körbejárva hallhattunk érdekességeket. Első érdekesség, hogy ez az egyetlen olyan török fürdő Budapesten, ami teljes egészében körüljárható. A felújításkor külön ügyeltek arra, hogy ez így is maradjon, így született meg végül az üvegből készült körfolyosó, ami magában rejti az infraszaunákat és a gőzkabinokat is.
Azt a képet nem teszem fel, de akadt, aki elvonult a folyosó másik részére és csendben meditált ezen a pihenő részen:
Fürdőtúránk végeztével elfoglaltuk a kávézót és mintha csak az egri sereg megéhezett tagjai lettünk volna, megrohamoztuk a kávézó melegszendvics és sütemény kínálatát. Jó volt, szép is, nagy is, finom is. Miután mindannyian újratöltöttük az akkumulátorainkat, megindultunk a délutáni sétálós programunkra, aminek első állomása meglepő módon a fürdő épülete volt. Azért ezzel kezdtük, mert eddig nem láttuk kívülről úgy egészben, de a kórház épülete mellett van egy kis beugró terasz, ahonnan teljes pompájában megcsodálható a sok évszázados épület.
Folytattuk sétánkat a Molnár-tó, valamint a búvárok kedvelt helyszíne, a Molnár János barlang irányába és ejtettünk pár szót a Szent Lukács Gyógyfürdőről is, ami épp itt van egy kőhajításnyira. Meg viszont nem álltunk egy újabb fürdésre, mert az aznapi célunk Gül baba türbéje volt, méghozzá úgy, hogy felkaptatunk a város egyik legmeredekebb utcáján, a Gül baba utcán.
2018-ban teljesen felújították, így most világszínvonalú helyen fogadhatjuk a muzulmán zarándokokat (is). Vicces volt, hogy éppen azt meséltem a csapatnak, hogy ez a legészaknyugatibb muzulmán zarándokhely, és léptem be a kapun, mire fejkendős látogatók épp akkor indultak meg kifelé. Köszönöm a Coelho-s Alkimistás megerősítést, szabad ilyent máskor is!
Közös sétánk csúcspontja a titkos, kevesek által ismert kilátópont a Mansfeld Péter téren. Mindenképp szerettem volna elvinni ide a Spabook fürdőtúrát, nem csak azért mert jó a kilátás, hanem azért, mert csepeli lokálpatriótaként elmesélhettem a tér névadójának csepeli iskolai kötődését is.
Zárásképpen innen még lesétáltunk a Duna partjára és megkerestük a fürdő kifolyóját, amire feltétlenül megérte vetnünk egy pillantást. Jött ki a tiszta, mélykék, áttetsző víz, bele a Duna színű Dunába, látványos vizuális játékot űzve a napsütésben.
Ha kedvet kaptál, hogy legközelebb velünk tarts zárt körű wellness programokon, akkor iratkozz fel a hírlevélre és értesülj elsőként az eseményekről.
Véleményedet örömmel fogadom kommentben, itt, ha érdekesnek találtad a cikket, akkor köszi, ha megosztod a bejegyzést.
Várlak szeretettel a Fürdőtúrákon, üdv,
Mr Spabook
