Nagy Márton, a Ryanair vezérével is szócsatába bonyolódó gazdaságfejlesztési miniszter által vezetett növekedési és versenyképességi kabinet arról tárgyalt, hogyan sajátíthatná ki az állam a nagyrészt önkormányzati tulajdonban lévő fürdőket. – írta meg a Telex.
Államosítanák a fürdőket?
A koronavírus járvány 2 éve után beütő rezsiválság miatt rendkívül nehéz helyzetbe kerültek a magyarországi fürdők, amelyek egymáshoz képest is sokszorosan különböző árakat fizetnek az energiáért attól függően, hogy az energetikai szolgáltatási szerződésük éppen mikor járt le és mikor kellett azt megújítani.
A jegyárak emelésével sok egység elment a plafonig, tovább már nem lehet növelni a jegybevételeket jelenleg. Adódik a kérdés, hogyan élhetik túl a fürdők ebben a környezetben? A kérdésre többféle választ is lehet adni, Spabook részről úgy gondolom, hogy az első és legfontosabb: az energiakereskedő és szolgáltató cégek árazását kell szabályozni, totális nonszensz, hogy néhány hét különbséggel drasztikusan más árat kap az egyik fürdő, mint a másik.
Ha az önkormányzatoknak meg lehetett állapítani egységes árat, akkor a fürdők számára is meg lehetne, különösen azért, mert a többségük, különösen a legfontosabbak mind önkormányzati tulajdonban vannak.
A budapesti gyógyfürdők, Hévíz, Gyula vagy Hajdúszoboszló fürdője mind önkormányzati tulajdonban vannak.
A Telex értesülései szerint a közfürdők és a gyógyfürdők helyzetére vonatkozóan az hangzott el a kabinetülésen, hogy:
„érdemes lenne újragondolni a fürdők tulajdoni viszonyait”.
A lap szerint ez arra utal, hogy a jobb fürdőket most megszerezhetné az állam. A tulajdonosváltásnak többféle módja is lehet, kisajátítás, vétel, koncesszióba adás. Az első hírek szerint a kormány a gazdaságosan működtethető, turisztikailag jelentős fürdőkre utazik, azokat érdemes megszerezni. A kevésbé jelentős fürdők maradhatnak az önkormányzatoknál. A Gazdaságfejlesztési Minisztérium nem adott bővebb tájékoztatást a sajtó kérdéseire.
Lehetséges a fürdők államosítása, kisajátítása?
Alapvetően igen, miért is ne lenne az. Ugyanakkor vannak olyan jogi nehézségek, amelyeket meg kell oldani egy ilyen strukturális átalakításhoz. Államosítás tipikusan egyszerűbben valósítható meg közszolgáltatások esetén, amikor például egy iskolában magát a szolgáltatást is átveszi az állam. A fürdők viszont pénzügyi vállalkozások, sok esetben az önkormányzatok által egy önkormányzati cégbe kiszervezett üzemeltetéssel, illetve vannak magántulajdonú fürdők is. Ilyen jogviszonyok esetében az adott cég tulajdonát csak kártalanítással lehet kisajátítani.
A felröppent felvetés alapján ennek megfelelően az állam csak az önkormányzati tulajdonú fürdők államosításával foglalkozna, az egyházi, illetve a magántulajdonban lévő fürdőkkel nem. Ez alapján a 400-ból mintegy 90 fürdő állami kisajátításának előkésztésén kezdhet el dolgozni a kormány.
Ami garantáltan felszítja az indulatokat az az, hogy a Telex értesülései szerint felmerült annak a lehetősége, hogy az államosított fürdőket végül magánüzemeltetőknek adják koncesszióba – tipikusan hosszú évtizedekre.
Egy biztos: A Ryanair hiába érezte jogellenesnek a repjegyadót, a szintén Nagy Márton vezette állami szakemberek megoldották, hogy jogszerű legyen és még a Ryanair kapott komoly büntetést utólag. Ezen előzmény alapján kétségünk sem lehet afelől, hogy ha az ötletből elhatározás és döntés születik, akkor arra meg is fogják találni a megvalósítás módját.
Elhibázott a fürdők struktúrája a magyar gazdaság és turizmus rendszerében
Spabook vélemény következik a fenti spekulációk kapcsán: Valóban van probléma a fürdők fenntartását és szerkezetét tekintve, de a megoldást másban látom. Mutatom a problémát konkrét példán keresztül:
Esztergomban például eredetileg, a tervezéskor jó volt a koncepció, egy közös épületben épült meg a fürdő a szállodával. Ebből végül az lett, hogy a szálloda privát üzleti vállalkozásként üzemel, a fürdő pedig önkormányzati cégben van és viszi a pénzt. Miközben az emberek azért mennek oda megszállni, hogy fürdőzzenek. Az attrakció nyeli a közpénzt, a haszon pedig máshol csapódik le. Ez így értelmetlen.
A fürdők önmagukban a fürdőszolgáltatásból általában jó, ha kihozzák a működést nulla körüli eredménnyel. A fejlesztéseket tipikusan közpénzből, állami, vagy EU-s pályázatokból tudják megvalósítani – bár például a budapesti gyógyfürdőket üzemeltető BGYH évtizedes távlatban nézve is teljesen önfenntartó, a koronaválságot leszámítva nyereséges és jól menedzselt társaság. Általában véve viszont elmondható az, hogy a fürdőzésen kívül egyéb emelt szintű szolgáltatások, kiegészítő szolgáltatások, éttermek, szálláshelyek kellenek ahhoz, hogy a legtöbb fürdő esetében az egyenleg érdemben pozitívba forduljon. Utóbbi egységek viszont tipikusan már nem az önkormányzatok tulajdonában vannak.
Érdemes lehet azon elgondolkodni, hogy hogyan lehet olyan helyi adózást kialakítani, amivel a nyereséget megszerző turisztikai vállalkozások arányosan hozzá tudnak járulni annak a legfontosabb attrakciónak a működéséhez, amelynek a forgalmuk egy jelentős része valójában köszönhető. Ebben az államnak kizárólag szabályozói és katalizátor szinten látom szerepét, nem pedig tulajdonosként.
Az államnak kiemelt szerepe kellene, hogy legyen a rezsiköltségek normalizálásában, és ezzel nagyrészt megoldódnának a fürdők és az önkormányzatok akut problémái.
Frissítés 01.25-én: A Gazdaságfejlesztési Minisztérium azt válaszolta, hogy már a „munkaanyag már nem aktuális, mert időközben a fürdők Brüsszel kérésére kikerültek az operatív programból”. A GFM tehát egyrészt nem cáfolta, hogy készült ilyen munkaanyag, másrészt azzal nyugtatja az esetleg érintett önkormányzatokat, ez a terv már nem aktuális.
Ha érdekel a fürdők világa, szeretettel vár Gyógyfürdős csoportunk.