Kevés hely van Budapesten, ahol ennyi történet gyűlik össze, mint a Lukács fürdő falai között – most egy újabb emléket kapott, méghozzá egy igazi legenda nyomán! Május 17-én emléktáblát avattak Kállai Ferenc törzskabinjánál, ahol a Nemzet Színésze közel négy évtizeden át gőzölt, sztorizott és töltődött.
Lukács fürdő a kultúra, a beszélgetések és a törzsvendégek fürdője
Aki rendszeresen jár a Lukácsba, tudja, hogy itt nemcsak gyógyvíz és gőz várja a vendégeket, hanem egyfajta közösségi élet is. Barátságok, beszélgetések, törzsgárdák – és néha legendák. Ilyen legenda volt Kállai Ferenc is, aki közel 40 évig járt ide rendszeresen. A 205-ös kabin volt az övé, amin gyakran osztozott Kodály Zoltánnal is! Nem túlzás azt mondani, hogy ez a hely második otthonává vált. Kállai Ferenc születésének 100. évfordulója alkalmából emléktáblát avattak a kabinjánál.
A Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. kezdeményezte az emléktábla kihelyezését, ezzel is jelezve, hogy a fürdőkultúra nem csak a vízről, hanem az emberekről, a történetekről és az élményekről is szól.
„Mi is tetszik nekem ebben az öreg fürdőben?…… Ha van időm, s ha megvan a penzum, vagyis leúsztam, amit úsznom kell, olyan lesz, mint a kávéház. Rátérünk a barátaimmal kicsit a napi politikára, az egészségi állapotra. Azt mondják, én mondtam, ha a Lukács nem volna, mi sem lennénk …” – Kállai Ferenc
Ezt a hangulatot a mai napig sokan érzik a falak között. És mostantól egy kis tábla is segít abban, hogy ne felejtsük el, ki mindenki tette különlegessé ezt a helyet.
Kállai Ferenc Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, rendező, főiskolai és egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, a Nemzet Színésze és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja születésének 100. évfordulóját ünnepeljük ebben az évben. A „Kállai 100” programsorozat részeként, a művész hagyatékát gondozó Gyomaendrődi Kállai Ferenc Népfőiskola Alapítvány és a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. közös szervezésében emléktábla-avató ünnepséget tartottak a Nemzet Színésze tiszteletére. A Lukács fürdőben a jubileumi évre készült vándorkiállítás is megtekinthető mától.
Az eseményen részt vett Borosné Szűts Ildikó a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. vezérigazgatója, Őrsi Gergely Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzat polgármestere, a színművész szülővárosát képviselve Toldi Balázs, Gyomaendrőd Város polgármestere és dr. Szonda István, a Gyomaendrődi Kállai Ferenc Népfőiskola Alapítvány elnöke, Pergel Zsuzsanna, a Kállai Ferenc Alapítvány titkára, Őze Áron Jászai Mari-díjas színművész, színházigazgató és dr. Szomolányi Gy. Istvánt, a Lukács fürdő törzsvendége.
Őrsi Gergely II. kerületi polgármester a Lukács fürdő egyedi világát elevenítette meg köszöntőjében:
„Itt mindenről szabadon lehetett beszélni. … Itt nem az számított, hogy Kállai Ferenc Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, rendező egyetemi tanár, sőt, még országgyűlési képviselő is volt öt éven keresztül, hanem az számított, mennyire tesz az itteni, fürdői, uszodai közösségért.”
„Emlékezzünk arra, hogy hányan alkottak itt, hányan merítettek itt ihletet a Lukács fürdő vizében, hiszen megszámlálhatatlanul sok a magyar kultúra területén az, aki ide járt vagy ide jár, és megszámlálhatatlanul sok az is, hány irodalmi műben bukkan fel a Lukács fürdő. Ez nem lehet véletlen. Kállai Ferencre nemcsak, mint a Lukács fürdő oszlopos tagjaként, nemcsak úgy emlékezünk, mint akiről Kiss László legendás úszómester is azt mondta, hogy egész jó úszó volt, hanem egykori szomszédunkra, aki vidámabb hellyé tett Budát.”
Toldi Balázs, Gyomaendrőd polgármestere a Kállai 100 emlékév jelentőségét emelte ki beszédében:
„Olyan emlékévben vagyunk, amely Kállai Ferencnek állít emléket, aki 1925. október 4-én született Gyomán, és utána költözött Budapestre. A településen működő intézmények vezetőivel, illetve a képviselőtestület tagjaival megbeszéltük, hogy 2025-öt Kállai 100 emlékévre kereszteljük el, és szeretnénk ebben az évben olyan programokat megvalósítani, amelyek felhívják a figyelmet erre a jeles évfordulóra. Többek között a mai is egy ilyen alkalom. Örülünk annak, hogy ki tudunk lépni ezzel az emlékévvel Gyomaendrőd közigazgatási területéről, ebben segítségünkre van most a Lukács fürdő és a Kállai Ferenc Alapítvány, az előző alkalommal a Nemzeti Színház.”
„Találkozom olyan emberekkel, akiket korábban nem ismertem, és mindenki boldogan, mosolygósan szól Feri bácsiról. Azt gondolom, ez az egyik legfontosabb, amit ránk hagyott: a jókedvet, a vidámságot és az emberi kapcsolatokat.”
Hegedűs D. Géza Kossuth-díjas színművész, a Kállai Ferenc Alapítvány elnöke személyesen nem tudott részt venni az ünnepségen, így Feri bácsira emlékezésként Petri György Lukács uszodától búcsúzó, Most újból című versét küldte:
„Most újból a magányos uszodák.
A faágyak. A napzápor a fáradt
testre, testhosszú vízfolt
utánam, amit felkapkod a szél.
A zuhany. Hő és pára
önkívülete.
Nyakszirtemen dörögve
széttört sugár.”
Dr. Szonda István, a Gyomaendrődi Kállai Ferenc Népfőiskola Alapítvány elnöke pillanatképekkel idézte meg Kállai Ferencet. A színész életét a vándorkiállítás tablóin keresztül mutatta be, majd a hagyatékból, a múzeum relikviáiból adott ízelítőt a magával hozott bőröndből elővarázsolt személyes tárgyak segítségével – egy szobor a művész íróasztaláról, egy nemzetközi filmfesztivál díja a sok-sok elismerés közül, egy 70. születésnapjára kapott bortartó, mely Törőcsik Mari színművész keze munkája a IV. Henrik színdarab fotóival.
Őze Áron színművész, színházigazgató a színész példaképre és egyben a család barátjaként emlékezett:
„Próbákon, forgatásokon és az összes munkán fedőtörténet volt, hogy ő lukácsos és neki itt kell lennie.”
„Ahogyan itt állok az öltöző ajtajában, várom, hogy Feri bátyám jellegzetes hangján és stílusában előlépjen, és elmenjen a medencébe. Szerintem ő itt van most is velünk, valahogy úgy érzem, mintha most készülődne úszni.”
„Egy emlékem messzebbre nyúlik, egészen a születésemig. Édesapám, Őze Lajos, Bessenyei Ferenc és Kállai Ferenc nagyon jó barátok voltak. Legendás hármas barátság volt. Amikor megszülettem, a két Ferenc természetesen jött gyereknézőbe. Modern család lévén nem volt fürdetőkádunk. Klasszikus, nagy kád volt. Este, amikor eljött fürdetés ideje, Feri bátyám jelentkezett, hogy szeretné ezt a gyereket megfürdetni. Teleengedték a nagy kádat vízzel, és Feri bátyám kezében el is merültem a vízben. Ahogyan fogott, rúgtam egyet, és kiestem a kezéből, és mint a falevél lesüllyedtem a kád aljára. Feri bátyám nem esett kétségbe, kiment édesapámhoz, és közölte, hogy minden rendben. Ő kérdezte: Hol a gyerek? A gyerek úszik – válaszolta. Édesanyám, édesapám holtra váltan rohantak be a fürdőbe, kikaptak a vízből, és fejjel lefelé rázták ki a vizet. Elmondhatom, hogy talán az egyetlen vagyok, akit Kállai Feri bátyám már pólyás korában megtanított úszni. Amire még büszke vagyok: vízimádó vagyok, és nem lettem víziszonyos.”
Kodály Zoltán és Kállai Ferenc osztoztak a 205-ös kabinon a Lukács fürdőben
Dr. Szomolányi Gy. István a törzsvendégek, egykori fürdőtársak nevében osztott meg pár Lukács fürdőbeli történetet:
„Kállai Ferencet ismertem színházi vonalon rokonságom révén, és általában itt találkoztunk a Lukács uszodában. A legendás kabin közös volt, mégpedig Kodály Zoltánnal. Amikor esetleg ketten „jöttek le”, nagyon be kellett osztani, hogy mindketten elégedettek legyenek. Kodály mindig megkerülte, és kiment a középső medencelejárathoz, Kállai Ferenc pedig torony iránt beindult a medencébe.”
Kállai Ferenchez fűződik az azóta szállóigévé vált mondás. Amikor a Nemzeti Színház elhelyezéséről vitatkoztak, egyszer csak a kabinból kiszólt egy hang:
Vegyétek tudomásul, hogy az a Nemzeti Színház, ahol én játszom.”
Kállai Ferenc
