A Marina Bay Sands hotel medencéje vágyaim netovábbja volt. Ott akartam lenni fent, lebegni és nézni Szingapúr fényeit az Infinity Pool-ból. Eljutottam, de vajon milyen volt?
Fergeteges élmény volt természetesen, de persze minden blogon ezt olvashatjátok, hogy hűű igy meg hűű úgy és csupa szuperlatívusz. Előre elárulok valamit: Ha nem minden vágyad, hogy kipróbáld, akkor nyugi, enélkül is boldog és teljes lehet az életed. Marha jól néz ki, hogy fent van a medence az égben 207 méter magasan a szingapúri hotel 57. emeletén és szinte repülni látszik az, aki benne úszik, de valójában ugyanúgy a medence alja van alattad másfél méterrel, mint a Pesterzsébeti strandon. Ha háton úszol, akkor meg csak 207 méterrel vagy közelebb a felhőkhöz, mint mondjuk a Balaton parton. Ja, csak 100-al, mert a Balaton magasabban van, mint a tengerszint, ahol a 2561 szobás szálloda áll.
Most tehát, hogy korrekt dimenzióba tettük, hogyan is érdemes nézni ezt a luxusbehemótot és mennyit érdemes elhinni a frenetikusságból, akkor jöjjön az én életre szóló és szuperlatívuszokkal teli élményem, aminek nyomán megfogant a Spabook.
Érkezés Szingapúrba és a Marina Bay-be
Első tengerentúli utam Ausztráliába vezetett, ahol 3 hetet töltöttem el. Útközben odafelé megálltam Kuala Lumpurban, ami sokak meglepetésére a kedvenc városom lett. Olyannyira, hogy alig 1 évvel később ott ünnepeltem az Újévet is, de erről majd máskor. Hazafelé Szingapúrban töltöttem 4 és fél napot. Az utolsó este jelentette az utamon a koronát, ugyanis átcuccoltam a Marina Bay-be. Izgatottan vártam, hogy feljussak a 3 torony tetején lebegő, Sands SkyPark művésznevet viselő medencetérbe.
Olyannyira erre koncentráltam, hogy a szobát meg sem néztem. Csak később vettem videóra, hogy üdvözöl a szoba!? Belépek, áramcsiholási céllal bedugom a kártyát, erre a függönyök maguktól szétnyílnak, feltárva előttem a Szingapúri öböl panorámáját. Miközben táska le, fürdőköpeny fel, azt azért gyorsan megállapítottam, hogy minden bizonnyal ez a világ egyetlen szállodája, ahol a tengerre néző szoba olcsóbb, mint a városra néző. Nyilván, ezért laktam abban, bár egy éjszaka így is 100 ezer forintról indul. A foglalási portálokon található árakhoz Szingapúrban még hozzá kell kalkulálni 10% szolgáltatási díjat és 7% adót.
Marina Bay Sands SkyPark és Infinity pool, avagy a végtelen medence
A 34. emeletről villámgyorsan feldobott a lift az 57-en fekvő tetőteraszra, belépve pedig elfogott egy totálisan addiktív érzés, amit újra és újra átélni vágyom. Lenyűgöző volt a kilátás, büszke voltam arra, hogy eljutottam ide, hálás voltam az életemért, hogy – bár nem vagyok anyagi értelemben gazdag –, mégis megengedhettem magamnak. A legelsöprőbb az a szenvedéllyel teli érzés volt, ami azóta is tart és visz előre, ami kiemeli az élet szépségeit a szürkeségből. Ami minden alkalommal az orvosi szike precízségével vág belém, amikor jó helyen vagyok, legyen az esőben stoppolás az út szélén, naplemente a Balatonnál, avagy úszás a világ egyik gazdasági központjának horizontja fölött. Ezt az érzést szeretném minél többször érezni, és ez vezetett a Spabook megszületéséhez. A bloggal elérhetek olyan helyeket, amiket egyébként nem, illetve bejuthatok nem publikus területekre is, megkaphatok belsős infókat, amik nagyon érdekesek.
A medence 3 x 50 méter hosszú, de egyben nem úszható végig, mert 2 kis napozósziget osztja meg. Mielőtt beugrottam volna, helyet kellett keresnem, ami nem volt egyszerű feladat, lévén, hogy a szálloda 2561 szobás, ami barátok közt is 5000 vendéget jelent. Feltéve, hogy nincsen tele. A legtöbben pedig azért jönnek ide, hogy ide jöjjenek. Ide fel..
Otthon mindig azon tűnődtem, hogyan lehetséges az, hogy sok fényképen alig van ember a vízben? Hát úgy, hogy piszok hideg! Ezt a szakmámban kapacitástervezésnek hívjuk. Igazán nem nagy kihívás ezt kiötleni annak a csapatnak, amelyik megoldotta, hogy egy medence legyen az égben. Annyira hideg a víz, hogy néhány selfie után a vendégek inkább csak a nyugágyakon hesszelnek. Első gondolatom az volt, hogy na ezért így már nem érte meg feljönni, hisz’ köztudottan utálok, de nagyon tudok fázni 😀 Aztán pozitívba váltottam, hiszen enyém az egész medence, és végül zárásig ki se jöttem belőle.
Másnap reggel az elsők között mentem vissza és egészen a lehetséges utolsó pillanatig kihasználtam az időmet. Érdekes felismerés volt, hogy odafent nem fújt a szél. Valahogyan megoldották, úgy alakították ki a fenti épületrészeket, hogy ne fújja ki a kezünkből a kamerát és a belőtt séró is pöpecen cövekedjen a magaséletet hirdető önarcképeken. Hivatalosan: a kedves vendégek zavartalanul élvezhessék a város panorámáját, miközben hivatásos szállodai fotós kantáros horgásznadrágban nyomja az ipart és szobaszám ellenében készít felvételeket, aranyáron.
Sokkal inkább előnyös bármelyik ázsiait, legfőképp thai, vagy japán lányokat megkérni, mert imádnak fotózni és rendezőnek sem utolsók. Az én lelkesemet konkrétan magam után hívtam a vízbe, hátha elkezd fázni, mert annyira nem akarta abbahagyni.
A Marina Bay Sands hotel épülete mérnöki remekmű, a modern világ egyik csodája
Az épület(ek) 207 méter magasan hordják az 1,2 hektáros, 250 fának, 650 egyéb növénynek otthont adó trópusi oázist, ami egy speciális konstrukción keresztül nincsen egyik toronyhoz sem fixen rögzítve, hanem kvázi lebeg rajtuk. Erre azért van szükség, hogy a vendégek ne legyenek tengeribetegek. Az épületek egyenként 25 centit lenghetnek ki, akár egymástól eltérő irányba is úgy, hogy azt a parkban és a medencében nem lehet érezni, az végig vízszintes marad. Leborulok a tervezők zsenialitása, és az alábbi képen látható mozgó homlokzat előtt. Ez egy trükkös fémfüggöny, ami folyamatosan hullámzik a légmozgás miatt, és lenyűgözően veri vissza a környező fényeket. Kell is ez, mert aki nem nézegeti órákig, első ránézésre csak három panelházat lát. Pedig sokkal több annál, betonból készített ünnepi dísz szalag, nincsen egy egyenes oldala, csupa ív és dinamika az egész, nézzétek csak alulról a képen! Minden irányba tekeredik, kidől, bedől és mindehhez funkció is tartozik.
Azt fentebb a piszkos anyagiaknál nem írtam, de közösségi tudásra érdemes, hogy az ember valóban sosem lehet elég gazdag, mindig lesznek nála tehetősebbek. Az épület maga is ezt tükrözi, a külsejéről meg lehet mondani, hogy melyik vendég milyen drága szobában lakik. A 3-as torony az olcsó, az a keskeny épület. Kis erkély a szoba előtt és kész. A 2-es torony már komolyabb, de az igazán tuti az 1-es, ami csodaszép ívben, széles tappancsból nő ki és tör az ég felé. Az az ív, az nem más, mint a hatalmas teraszok és egymáshoz képest lépcsőzetesen eltolt, napfénymaximalizált szobák betonbeli megtestesülése.
Belül pedig ez úgy néz ki, hogy az 1-esben van egy hatalmas recepció sok személyzettel, sor nélkül sorra kerülő vendégekkel, a 3-asban meg egy parányi, kb. 5 méter széles check-in pult 2 fővel, a kelleténél nagyobb kunkorodó egérfarknyi sorral. Nesze neked, 5 csillag. Nem lennék forgóajtón elsőként átmenő magyar, ha nem próbáltam volna meg bejelentkezni az 1-es toronyban, de udvariasan megkértek, hogy fáradjak át a 3-asba, hiszen az úgyis közelebb lesz a szobámhoz és úgy hatékonyabb.
Odébb sasszéztam tehát vagy 200 métert, ha már ilyen szépen megkértek rá. Útközben van egyébként a metrólejárat mozgólépcsője, ugyanis a szálloda közvetlen összeköttetésben áll a Changi Repülőtérrel, amit sorozatban választanak meg folyton folyvást a világ legjobb repülőterének. Lényegében már-már szórakoztatóközpont. Metróval tehát egyszerű elérni, de nem kevés idő, mert rettenetesen sokat állnak a szerelvények a megállókban – a pesti ritmushoz szokott utazó számára. Az ajtócsukáson megy el az idő, vélhetően biztosra akarnak menni, hiszen vezető nélküli a rendszer.
A SkyPark 340 méter hosszú, a belépőjegy ellenében bárki számára látogatható kilátó rész 65 méterre nyúlik ki a levegőben (fenti képen jobb szél, nem tűnik 20 emeletnek az a túlnyúlás, pedig 2 db 10 emeletes panelház egymás mellé lefektetve odaférne…) Döbbenetes számok, legalábbis számomra.
Hogy könnyebb legyen elképzelni itthonról: a Marina Bay Sands név alatt futó épületegyüttes 4,6 (több, mint négy és félszer!) nagyobb területű, mint a West End City Center parkolóstul-irodaházastul-hotelestül-mindenestül. A komplexumban itt is helyet kapott bevásárlóközpont, kiállítóközpont, 2 színház, 6 étterem, Művészeti és Tudományos Múzeum, valamint 1 kaszinó is.
A medencét kizárólag szállóvendégek látogathatják, belépéskor a szobakártyával ellenőriznek. Ennek kijátszásáról a Sárgaruhás Lány írt remek bejegyzést, nekem ehhez nem volt elég önbizalmam és hát lássuk be, Ő azért lényegesen elragadóbb mosolyt tud villantani, mint én. Egy dolog viszont azóta is furdalja az oldalamat: Egyedüli vendég voltam a szobámban, mégis 2 kártyát kaptam. Vajon, ha a medencéhez valaki mással érkezem, jelzett volna a rendszerük, hogy bejelentetlen vendégem van? Ha nem, akkor legközelebb 20 szingapúri dollárért fogok 15 perces látogatásokat tartani, annyi szent.
Marina Bay Sands SkyPark – kilátó terasz
Fontos részlet, hogy a kilátó 1 emelettel a medencetér alatt van, így a belépőjegy ellenére sem lehet belátni a szingapúri medence világhíres pereméhez. Ami egyébként így néz ki oldalról, tehát nem véletlen, hogy nem engedik oda az utca bámészkodó népét:
Bármennyire is nem tartom korrektnek, sajnos tény, hogy nem hívják fel a figyelmet arra, hogy aki felmegy a teraszra, a medence alatt lesz 1 emelettel, ahogy a képen is láthatjátok lentebb. Ezért sokkal inkább javaslom, hogy a szomszédos óriáskerékkel tegyetek meg egy kört, ami jelenleg néhány centi híján a világ második legnagyobb óriáskereke, egy ideig az első volt. Onnan jól látható minden, ami ebben a városállamban fontos, és hát a legfontosabb épület kétségkívül maga a Marina Bay Sands.
Ha mégis ide szeretnétek felmenni a kilátóba, akkor alternatív tipp, hogy menjetek a medence melletti bárba, oda külsős vendégek is felmehetnek, fogyasztani nem kötelező, hiszen az úri közönség bármely tagja dönthet úgy, hogy nem nyerte el tetszését az étlap. Tehát Ti is dönthettek így, közben pedig jól megnézhetitek a medencét és pár fotó is belefér a mobillal.
A fenti képen a korláthoz kapcsolódva, az óriáskeréktől jobbra lent, bent a vízben látható a Forma-1-es pálya célegyenesére ráfordító kanyar. Este kimentem ide sétálni, nyugodtan lehet téblábolni és nézelődni, csak a box utca része van lezárva az emberek elől. A helyiek nagy kedvvel száguldoztak, gyorsulgattak és egykerekeztek az ide vezető egyenesben a motorjaikkal. Én meg vagy fél órát bámultam őket és szívtam magamba a különleges környezet hangulatát.
Szingapúr és a hotel kapcsolata
Ha kacérkodsz a gondolattal, hogy ebben a szállodában aludj, de a medence amúgy nem különösebben érdekel, akkor megsúgom: ennyi pénzért van jobb szálloda a városban. Érződik, hogy ezt az egészet nem a csúcs vendéglátás, hanem a csúcs üzleti megfontolások vezérlik. Fizetős a szélessávú internet, ingyen csak minimál sávszélt adnak wifi-n. Ez micsoda?! Több helyen rozsdásak, kopottak a csapok a közösségi mosdókban, pl a medencéhez tartozó vizesblokkban, de akad probléma a csempékkel is. Mindezekkel együtt igazi szerelem ez, méghozzá sok irányú. Köztem és az épület között, az épület és a város között és egyáltalán, mindenki között, aki valaha volt szerencsés látni és megtapasztalni.
„Az egyedülálló SkyPark azonnal a város ikonja lett és meg van benne a potenciál, hogy megtegye mindazt Szingapúrért, amit az Operaház tett Sydney-ért.” Mun Summ Wong, CTBUH 2010 Awards Juror, WOHA Architects
Milyen szobák közül lehet választani és mennyiért? A keresés gombra kattintva megnézheted, mivel vár a tetőmedencés szingapúri szálloda:
Mi a véleményed? Itt hozzászólhatsz. Tetszett? Oszd meg!
Jó utat, sok élményt, például Thaiföldön, Macedóniában, vagy épp Grúziában – útleírások.
Mr Spabook
Támogatásoddal hozzájárulhatsz, hogy további hasznos és egyre minőségibb tartalmakat tehessek közzé. Hálás köszönet érte, ha méltónak találod rá a Spabook-ot!