Santorini szigete varázslatos kincs, ami kalóz módjára rabolja el az emberek szívét, ahogy belépnek a területére. Életre szóló utazásom története, egy 7 napos túrán keresztül!
Néztem a tv-ben valamelyik sporteseményt és a reklámszünetben elfogyasztottam pár hirdetést, az egyik Görögországról szólt. Biztos vagyok bennem hogy nem én vagyok az egyetlen, akivel megesik ez, és ilyenkor egyetlen dolog mindig biztos, mint az adókötelezettség: Santorini látképe tutira része a reklámnak. Sőt, a tengerentúlon hirdetett Európa-körutaknak is kötelező eleme a hirdetésekben ez a kis vulkanikus sziget. Az Égei-tenger apró képződménye az Öreg Kontinens legtöbbet fotózott helyszíne.
Az Égei-tenger Gyöngye az, ami itt maradt nekünk a vulkánkitörés után, amely egyébként elpusztította a korábban egyetlen szigeten található legkorábbi településeket, és létrehozta a jelenlegi geológiai képződményt. A Göngy csillogását és egyedi látványát egy óriási, négyszögletes lagúna és az azt körbeölelő, nagyjából 300 m magas, meredek sziklák adják. Képzeld el, hogy állsz a tetején, és lábad előtt terül el a létező legmélykékebb tenger, miközben elfog repülés érzése!
Lépjünk hát be a hófehér házak és kék háztetők földjére, induljon az utazás!
Első nap: Charter géppel érkeztem Kamari Nemzetközi Repülőterére (JTR) és azon nyomban el is hagytam a várost, hogy mielőbb bejelentkezhessek a szomszédos települése lévő szállásomra. Miért tettem ilyent? Ezt ajánlom Nektek is. Azért, mert Santorini a luxus és az eget karistoló árak esszenciája is, de ha követed a stratégiámat, akkor nem kell lenulláznod a bankszámládat – mégis kiélvezheted mindazt, amit a hely nyújt. A másik, prózai ok pedig az, hogy Kamari viszonylag zajos a repülőtér miatt. A gépek az ottani strand és a házak közelében landolnak, ami persze érdekes és látványos, de kevéssé pihentető egy teljes héten át, ha az ember épp olyan szálláshelyet fog ki, ahol ez zavaró. De ez csak ott derül ki, a neten minden szép és mindenhez közel van a tengerpart. Ezért, szerintem sokkal jobb választás Perissa, amit egy hatalmas szikla választ el Kamaritól, ez pedig teljesen felfog minden zajt. Emellett, itt viszonylag könnyű elfogadható árú szállásokat találni, sok esetben ezek medencével is rendelkezne. Na jó, azért az augusztus kihívás, mint mindenütt a Földközi tenger mentén hiszen ez az abszolút csúcsidő. 
Nézegess csodaszép szállásokat Santorini-n már 70.000 Ft/fő/hét ártól!
Második nap:
Ideiglenes szülővárosunk és Agios Georgios összeolvasdtak az elmúlt években. Elindultam a sziklától és legyalogoltam a gagyipapucsomat, mire oda-vissza megjártam a sziget leghosszabb strandját, aminek mentén éttermek és bárok borítják a partot, míg a szem ellát. Nem szerettem volna semmit csinálni, csak sétálni, kicsit úszni, élvezni a szikrázó napsütést és vacsorára megkóstolni az igazi görög musakát. Az étteremből tartottam hazafelé, amikor a lélegzetem is majd’ elállt. Nincs olyan fotó, amely vissza tudná adni, hogy az egy darab reflektorral, sejtelmesen megvilágított, nedvességtől csillogó szikla mennyire fenségesen néz ki a sötétben. Egyetlen reflektor világítja, de az tökéletes harmóniában.
Harmadik nap: Sokáig nem tudok megülni a fenekemen, úgyhogy erre a napra túrát szerveztem. Menjünk vissza Kamariba, hát mekkora ötlet, nem igaz? De nem taxival, se nem busszal, hanem gyalogbusszal, méghozzá a helyet uraló sziklán keresztül! Kicsit őrült ötletnek tűnt, de életem egyik legjobbjának bizonyult utólag.
Ez az egynapos kirándulás abszolút fénypont volt az utam során, de nem az 1 hétre értem, hanem születésemtől mostanáig. Konkrétan elneveztem mini El Camino-nak. Ha olvastad az Alkimistát (Paolo Coelho), és valaha elkeveredsz ide, akkor úgy fogod érezni magad, mintha belecsöppentél volna a regénybe. Átható érzés volt számomra megérezni itt a természet erejét, az állatok hangját, az ősi sziklák érzéseit. Ekkor találkozott a szívem a sziget lelkével.
A csúcs felé baktatva mindössze egyetlen pásztorral és egy fiatal párral találkoztam. Rajtuk kívül viszont tárt járatokkal fogadott egy lenyűgöző kis barlangrendszer, és egy sziklába épített kis kápolna, ahonnan lélegzetre is veszélyes kilátás nyílik a környékre.
Mindazonáltal sokkal könnyebb lefelé sétálni Kamariba, mert abban az irányban aszfaltos út vezet le a hegyről. Azért építették a helyiek, mert a hegy tetején van egy régészeti örökség, amit Ancient Thira néven guglizhattok le. Visszafelé is lehetne gyalogolni, de úgy ítéltem meg, hogy sötétedés előtt már nem érnék vissza, ezért inkább felszálltam a helyi buszra és azzal utaztam vissza Perissába.
Nagyedik nap: A sziget aprónak tűnik, de azért ahhoz elég nagy, hogy ne lehessen bejárni gyalog, legalábbis nem 1 hét alatt. Béreltem hát egy kisautót és belehasítottam a kanyargós utakba, hogy eljussak a sziget legdélebbi csücskébe és megmártózzam a Vörös Part (Red Beach) öblének vizében. Igen, valóban, ez a szabadságra menő Ferrari rajongók strandja, ahol vörös a szikla, vörös a homok és büszkén ki lehet teríteni a vörös, lovacskás törölközőt. A turisták egyik kedvelt és kétségkívül emlékezetes helye, nekem is megmaradt, szóval érdemes ide ellátogatni.
Ötödik nap: Az előző, könnyed nap után feltöltődtem annyi energiával, hogy kora reggel felkeljek és megküldjem a járgányt az északi rész felé. Az északi és a keleti öblök szinte érintetlenek, alapvetően elhagyatottak, szóval itt aztán bármit lehet, amennyiben valaki szeretne valamit. Na jó, bárban ücsörögni azt nem, de egyébként élvezni a szabadságot azt igen. Paradisos beach konkrétan csak az enyém volt, ahol fergeteges hullámokkal küzdhettem egész délután. Még jóval naplemente előtt megcéloztam Oia luxusról és naplementéről híres városát, ami a sziget kvázi fővárosa, és a képeslapok legkedveltebb témája.
Nézegess csodaszép szállásokat Santorini-n már 70.000 Ft/fő/hét ártól!
Hatodik nap: We started early again by the local bus which is an easy, cheap and comfortable way to go around. We decided to rent a car for 2 days to save some time on the longer ways. The main bus station is at the central square of Thira (Fira), the capital of Santorini. The local bus service is relatively frequent but timetables and frequencies change regularly (according to the seasons). The fare ranges from 1,2 Euros to 2 EUR/person/one-way.
From Thira we embarked to a boat and visited the Nea Kameni volcano. The guide will show you how hot is the sand but do not believe that the volcano is angry and will erupt in a couple of minutes. It is only simple physics, that the dark sand is hot like hell if the sun is shining. And the sun is always shining there!
We had a refreshing swim after the volcano tour. There is a hot spring visit included in most caldera excursions. The boat can’t pull up to land since it is too shallow so we jumped off the boat into some deeper cool water, then swam to the warm area. The location is called Palia Kameni (old burnt), one of the two volcanic islands in the middle of Santorini Caldera. The water has a temperature of 33 Celsius degrees and it contains sulfur.
There are 3 ways to climb up back to the city from the port. Ride a donkey up the million stairs. Though we think that it is not too animal friendly, and not the cheapest way either to go up.
Elég népszerű és gyors megoldás a felvonó használata.
Ettől függetlenül úgy döntöttem, hogy inkább sétálok és élvezem a folyamatosan változó kilátást és ha lehet, felfedezek néhány járatlan, rejtett ösvényt. Ezen a sétán történt, hogy a korábbi napokban már bőséggel ostromlott szívem vára végleg elesett.
Sétáltam a hófehér házak között és folyamatosan meglepődtem, hogy a járda időről időre keresztülvezet más házak tetején. Benézegettem a kis udvarokba és szebbnél szebb apró medencéket láttam. Kacérkodtam a büntetendő gondolattal, hogy beosonok az egyik tetőteraszra és beugrom valamelyik medencébe, hogy kicsit lehűtsem magam a nyári forróságban. Annyira azért nem forrt fel az agyam, hogy erre vetemedjek. Pedig valóba, egyes medencék konkrétan a szomszéd ház tetején kaptak helyet! Mondjuk lehet, hogy ez jó hőszigetelő megoldás is.
A város északi határában megláttam egy másik települést és úgy döntöttem, elsétálok oda is. Nagyjából 2 óra séta innen elérni Imerovigli házait. Ha erre jársz, mindenképpen ajánlom, hogy lépd meg ezt a kis szokatlan, útikönyvekben nem szereplő túrát. A kép Thirában készült és Imeroviglit mutatja. A két város között elhagyatott ösvények, kis templom, parádés kilátás és a sziget egyik, ha nem a legmagasabb pontja vár. Bőségesen megéri az erőfeszítést és az időt, úgyis itt lesz az, amikor a szíved még megmaradt utolsó csücske is elveszik.
Hetedik nap: Búcsúzóul ismét felmásztam a hatalmas sziklára, de ezúttal csak félig, a sziklafalba épített kis kápolnáig. Érzelmekben és kilátásban gazdag módja volt ez a hátralévő fél nap eltöltésének.
Régi olvasóim, tudjátok, hogy gyakran utazom, láttam sok érdekes és csodás helyet, és bizony mindegyiken ott marad belőlem egy kis darab. Ezúttal viszont a búcsú a szokásosnál is érzelgősebbre sikeredett. Ahogy vártam a felszállásra, bepárásodott a szemem és könnycseppek gördültek alá.
Fürdőbaráti üdvözlettel,
Mr Spabook
Támogatásoddal hozzájárulhatsz, hogy további hasznos és egyre minőségibb tartalmakat tehessek közzé. Hálás köszönet érte, ha méltónak találod rá a Spabook-ot!
