Szkopje látnivalói a Balkán túrák kötelező és szórakoztató eleme, sokan a giccs fővárosának tartják. Én inkább bátornak. Lássuk, miért! Mutatom, mivel várja az utazókat és turistákat Macedónia fővárosa.
Mint a Balkánon mindenütt, Szkopjéban is mennyei és bőséges kaja, remek kirándulási lehetőségek, érzelemdús zene, valamint szürkésen nyomasztó, mégis izgalmas építészet vár, baráti árakon. És Teréz anya, ingyen. Lépten-nyomon belebotlunk az emlékeibe és kis réztáblákon a mondásaiba.
Ez igazán megtetszett, ezért legyen ennek az írásomnak a mottója: „Isten nem sikerre, hanem a hűségre hív el minket.”
Érdekes érzés megérkezni a macedón fővárosba, Szkopjéba
Első benyomásom az, hogy Londonban vagyok a piros emeletes buszok között, de seperc alatt átvedlek ételmaradékká egy tányéron, akire jönnek a legyek és hiába hessegetem el őket, újra jönnek és megkérdezik a taxisok, hová vihetnek el. Jönnek és tukmálnak. Amolyan arabos-törökös módon, de azért nem vészes, szerencsére az Öreg Bazárban már egyáltalán nem fordult elő ilyesmi, pedig ott számítottam volna erre inkább. Az első, kisebbfajta kultúrsokk élmény tehát megvolt, utána már csak az a kérdés, hogy itt a lányok vajon hordanak-e forró nacit és miniszoknyát, vagy sem. A plazában kiderül, hogy: is. Csak a miheztartás végett említem, hogy akit érint, megfelelően tudjon ruhákat pakolni az útra. Javaslom a hosszú nadrágot, komfortosabban fogják úgy érezni magukat a hölgyek arrafelé.
Szolgálati közlemény: utazós kalandokkal és szeretettel vár Facebook oldalunk.
Végülis úgy döntök, hogy gyalogbusszal megyek a Holiday Inn Skopje 5 csillagos szállodában lévő szállásomra, hiszen addig is városnézek. Repülőtérről mindenképp transzferbusz, vagy taxi szükséges, mert kintebb van Szkopje belvárosától. A taxi árazás fix 20 EUR. Ez alapvetően korrekt, de a kocsik állapotára és az árszínvonalhoz képest azért aprócskát sokallom. Én busszal jöttem Szófiából, de a többség vélhetően repülővel fog. Pedig jó és olcsóbb megoldás összekötni a 2 helyet egymással! Pontos, klímás, kényelmes, de régi és szakadt buszok közlekednek a 2 főváros között. Városon belül viszont új buszok közlekednek, az átlagéletkoruk ezeknek az emeleteseknek 3 év, Kínában gyártották őket.
A szállodába megérkezve azonnal elkapott a wow, na ez az, ismét az elegánsban vagyok érzés. Akik gyakran járnak 5 csillagos helyeken, azonnal le fogják venni, hogy ez azért nem az, pontosabban nem úgy az. A szállodák több évtizedes üzletek, nem lehet évente megújítani a helyeket, ezért vannak ordító különbségek a régiesebb, antik jellegű értékeikkel operáló hotelek és a legújabb hightech társaik között – ide nem számítva a kiszolgálás minőségét. Ez is ilyen, azzal a hátrányával, hogy ez a párizsi elegancia helyett a szocreál kellős közepébe épült bele. Ha ezt elfogadjuk, akkor viszont átérezzük és tudjuk értelmezni a luxust, amit ez a hely nyújt.
Bejelentkezéskor kicsit megvárattak, amíg a recepciós megbeszélt valamit a munkatársával. Ha másik vendég lett volna, az elfogadható, de 5 csillagos szinten illik figyelni arra, hogy a megbeszélésüket 3 perccel később is folytathatják és a vendéget ne várassák meg. Ettől függetlenül rendkívül segítőkészek és kedvesek voltak, levezették a városi tömegközlekedéshez szükséges jegyvásárlás csínját-bínját, hogy hogyan lehet a legjobban kijönni. Elmondták, hogy este 10-ig lehet szaunázni, de a kedvemért, ha szeretném, kicsit meg lehet hosszabbítani, csak szóljak előre. A szobát elfoglalva, néhány perc elteltével csörgött a telefon és érdeklődtek, hogy mindent rendben találok-e, van-e esetleg szükségem valamire. Erre elismerően csettintettem azért, nagyon kár az első pillanatnyi kis bakiért. A szobából egyszerűen parádés a kilátás:
Ahhoz, hogy ez a látvány táruljon elétek, akkor legalább a 4. emeletre kell kérni a szobát, a folyó felőli sarokra, mert alatta kitakarják a fák. És nézzétek ezt a textúrát, a 3 dimenziós dombormintát a tapiznivaló tapétán! És, hogy mennyibe kerül mindez? Ellenőrizd itt az éppen aktuális árakat, szezontól függően ingadozhat, 2 főre 22-38 ezer forint között mozog, bőséges svédasztalos reggelivel, magyaros palacsintával.
Mire érkeztek, lehet, hogy már más design lesz, ugyanis éppen 2019-ben kap teljesen új arculatot és felújítást a hotel. A fürdőszoba nem mondható luxusnak, de igazán tiszta volt, ahogyan az el is várható ezen a szinten.
Étterem és magasélet a Vardar folyón Szkopje belvárosában
Induljunk meg kifelé, elég volt ennyi a szobáról! A hotel épületével szemben van egy hajó-étterem. Igen, a szálloda az a sárga épület az ormótlan tűzlépcsővel, a főhomlokzata érdekesmód merőleges a folyóra. Általában arccal a víz felé szoktak fordulni az épületek, itt Szkopje városában ez másképpen van.
Azért, hogy igazán jó hangulat legyen az 540 ezer fős város központjában, nem átallottak kamu hajókat odabetonozni. Még közelről nézve is egész hajónak tűnő szerzetek ezek, de a vízben látható beton talapzatokból kinövő vasbeton szerkezet elárulja, hogy ezek (több is van!) valójában hajó formájúra épített 4 emeletes házak.
Kinek szúrtak szemet a pálmafák? Rejtély számomra, hogyan teleltetik át őket, hiszen itt kemény fagyok vannak. Újat ültetnek minden évben (drága lenne), fűtik őket egy ponyva alatt (talán), vagy az egész kamu és műanyag (a hajók és épületek alapján simán lehet). Esetleg természeti csodát látunk, higgyük inkább ezt!
De amikor meglátom a következő hangulatfokozót, akkor már tényleg nehéz bármit is elhinni, amit a saját szememmel látok. Van valami fura ezen a Vardar folyón, nem? Hát örvénylik, szinte már-már vad, hangosan zúg is, amellett, hogy díszfákat ültettek a közepébe, ahogy a hídpillér alatt látszik.
Mivel egy hányattatott sorsú, kicsi országról beszélünk, itt is igazán magas szintre hág a büszkeség. Egy igazi rendes városnak igazi, nagy és erős folyója kell, hogy legyen. Csináltak maguknak.
Szkopje a szobrok és a műstukkó fővárosa
Egy keskeny, kisebbfajta folyót feltuningoltak a belváros közepén díszekkel, az alján beton vízterelőkkel, zöld szigetekkel és vízben álló szobrokkal, így pedig már olyan nagy és igazinak néz ki. Annyira, hogy igazából mindenki elhiszi neki. Olyan őszinte ez a smink, hogy nem lehet nem szeretni.
Épp a napokban fogadta el a helyi parlament Macedónia nevének megváltoztatását, mostantól Észak-Macedóniáról beszélünk, a görögök legnagyobb örömére, akiknek nem tetszett, hogy másvalamit is hívnak pontosan úgy, mint az ő egyik országrészüket. Mélyebben ebbe ne menjünk bele. De egy ország, ami nem használhatja még a saját nevét sem szabadon, érthető, ha keresi az identitását, és ha nem tetszik az, amit lát a közelmúltjában, akkor egyszerűen átrajzolja, pontosabban átépíti az egészet. Megépíti azokat az épületeket, amiket korábban kellett volna, de a történelem nem tette lehetővé. És ha már így alakult, akkor modern módon teszi, csoda nagy mélygarázsok, klimatizálás és kiszolgáló létesítmények kapcsolódnak a 100 évesnek látszó vadiúj házakhoz. Mindezt úgy 700 millió Euróból, nyilvánvalóan korrupciótól semennyire sem átitatva.
De végülis mennyivel jobban néznek ki ezek, mint a pesti Duna-parton az egyen darabkákból összelegózott irodaházak, vagy éppen az alábbi szocreál betonhalom, ami uralná a városképet most is, ha nem dózerolták volna le a felét a fenti színházi díszletnek is beillő házakért cserébe.
Vannak azért dolgok, amik nem változnak, például az Opera épülete önmagában is jelentőségteljes, és bélyegre való. Ajánlom figyelmébe annak, aki esetleg még gyűjti a bélyegeket.
Van szerencsére kortárs építészet is, szóval a kép nem egysíkú és nem unalmas. Az óvárosban lévő Öreg Bazárról (Old Bazaar) nem is beszélve, ahol már-már Törökországban érezheti magát az, aki még nem járt ott.
Ha már említettem a Bazárt, azt is meg kell említenem, hogy éjszaka szinte üres, ellenben irtó hangulatos. Ernyős dekorációval dobják fel sok helyen, ez a helyi divat.
Az éttermek és bárok igyekeznek kitenni magukért, ez az eredeti ötlet például már egészen nagy karriert futott be a közösségi médiában:
A belvárosi rész 1 nap alatt kényelmesen körbejárható. Az utcák szépek, tágasak és tiszták, bár azért nem makulátlanok. Sétáljunk most ki virtuálisan ezen a hűtőmágneseknek otthont adó részen és nézzünk körül a városon kívül, hogy mit lehet még itt csinálni!
3 irányba indulhatunk el, az egyik az Ohridi-tó, erre javaslok több napot szánni némi pihenéssel egybekötve. Ohrid taxival 100 EUR áron közelíthető meg, de az ár jóval kedvezőbb ennél, ha a buszra pattanunk. A Galeb busztársasággal, retúr jeggyel 800 MKD alatt megáll a jegyár. A másik 2 irány fél-1 napos programok egyenként, függően az egyéni tempótól.
A Matka-kanyon a legnépszerűbb kirándulás célpont, mélyzöld vizével, hajókkal tarkított hangulatával nem érdemtelenül vívta ki a dobogó legfelső fokát. Túrázáson kívül lehet itt hajókázni és kajakozni is. Nem csak lehet, érdemes is. A barlangászást sokan kifelejtik, pedig egy hatalmas barlangrendszer bújik meg itt, legfontosabb tagja a Vrelo barlang.
Megközelíteni busszal is lehet, de nem hoz végig a bejáratig, mert ott annyira szűk az út, hogy nem tudna megfordulni. Taxival a legegyszerűbb eljutni, hazafelé pedig az a játék, hogy a sofőr megadja a telefonszámát, amin fel kell hívni nagyjából 30-40 perccel azelőtt, hogy indulnánk vissza a városba. Akkor ő befejezi az utolsó fuvarját és elindul a Matka-kanyon felé, hogy felvegyen minket. Az árak elfogadhatóak, bőven a Pesten megszokott alatt van még akkor is, ha esetleg sumákolnak. A legjellemzőbb találkozási pont a vadvízi evezős pálya, ami része a világkupa sorozatnak is. Kár, hogy ide nem lehet kihozni a bérelhető kajakokat, de nagy duzzogva valahol megértem.
Itt sajnos nem mondható el az, hogy tiszta lenne, mert amerre a szem ellát, tonnányi (költői túlzás) eldobott hulladék fekszik a zöld növényzet tövében. Szerencsére a Vodno hegy tetejére már nem került ennyi szemét, ellenben a világ legnagyobb, 66 méter magas Krisztus-keresztje igen. Felvonóval lehet megközelíteni az 1066 méter magas csúcsot, de mindig figyelni kell arra, hogy legyen még lefelé tartó járat is, mert szezonon kívül viszonylag korán bezárják. Oda-vissza 100 MKD, kb 500 Ft a jegyár. A Millenniumi emlékművet nemrég, 2000-ben helyeztek el itt, a keresztény-iszlám párharc jegyében fejezi ki az ortodox kereszténység viszonylagos fölényét. Az acél szerkezet éjjel kontúr kivilágításban úszik, és a város minden pontjáról látható.
Kegyetlen erős szél fúj a hegytetőn lévő kilátóban. Rádőltem a korlátra és minden súlyomat beleengedtem, olyan volt, mintha repülnék. A kilátás minden irányba pazar, főleg, ha van egy magasabb zoom-os kamerátok. Sajnos pont takarásban van az a híd, aminek a kellős közepére bezsúfoltak a szobrok közé egy szobrokkal díszített szökőkutat. A hídra. Igen.
Visszatérve a városba, érdemes keresni valami kellemes helyet a vacsorához. Vízimádóként nem volt kétséges, hogy nálam a hajó lesz a befutó.
Ha valaki kevés pénzért szeretne sokat kapni, akkor ez egy remek hely jelenleg, ugyanis a várost kettészelő folyón a hajónak látszó, panorámás étteremben elfogyasztott vacsora nagyjából annyiba kerül, mint egy magyarországi, külvárosi kifőzdében a konyhafőnök ajánlata menüebéd.
Szerintem kihagyhatatlan, hát gondoljatok bele, mennyibe kerülne Budapesten ugyanez a Lánchídra néző hajóétteremben?! Na jó, itt nincs Lánchíd, de azért a feeling az megvan, ez bizony highlife.
Ez a kép azt hiszem, hűen visszaadja a város jelenkori arculatát. A díszes kandelábereket, a három méterenként elhelyezett szobrokat, amik macedón büszkeségeknek állítanak emléket, íróknak, zenészeknek, művészeknek, tehát van valódi tartalmi jelentésük is, valamint a viccesen keskeny díszletházak, amik szintén hordoznak valódi funkciókat is. Az egyikben múzeum van, amibe érdemes bemenni, sajátos hangulatot áraszt. Nagy forgalomra számítottak, mert a mosdó egy teljes iskoláscsoportot is képes kiszolgálni – egyidejűleg.
Esti fényében elég impozáns a vár, a köztéri mozgólépcső pedig királyság.
Ez a város nagyon nagy bátorságról tett tanúbizonyságot akkor, amikor úgy döntött, hogy megvalósítja az újjáépítési programot. Lehet bírálni, meg lehet mosolyogni, de tény, ami tény. Feltette Szkopjét a világ térképére, ahová semmi esélye nem lett volna felkerülni, ha nem húznak valami meglepő és drasztikus lépést. Egy lenne az egykori szürke, jellegtelen, semmitmondó szocreál városok közül, és nem lenne képes megmutatni a világnak az igazi arcát. Ezzel a giccsparádénak látszó bátor megoldással lehetőséget teremtettek az embereknek, hogy megtalálják a valódi Szkopjét és ezáltal arra is, hogy a macedónok megtalálják önmagukat. A fejlődés elindult, sok sikert kívánok nekik!
Történelemből mindenkinek ismerős lehet Nagy Sándor legendás alakja, na az ő lovas szökőkút szobra Euro milliókból épült, amibe talán a körülötte lévő tér kövezése is belefért. De ami igazán érdekes az az, hogy az emlékmű anyakönyvezett neve:
„Harcos a lovon” Ilyen ez a politika.