A közösségi média, az olcsó repjegyek és a bakancslisták korában szinte nincs olyan pontja a világnak, ahova ne vágyna eljutni valaki. De mi történik akkor, amikor egy úti cél túl népszerű lesz, és annyi turistát vonz, hogy a helyiek élete kezd ellehetetlenülni, a környezet pedig visszafordíthatatlan károkat szenved? Ez a túlturizmus jelensége, amellyel ma már a világ számos pontja kénytelen szembenézni, és amire van megoldás.
A túlturizmus lehetséges megoldásai
2020 februárjában, közvetlenül a világjárvány előtt az ENSZ Turisztikai Világszervezete úgy becsülte, hogy az évtized végére évente közel kétmilliárd utazó kel majd útra, a legfrissebb adatok szerint viszont már most 1,4 milliárd turista járja évente a világot.
Az utazási kedv a pandémia után 2022-ben lendült be újra igazán, és tömegek vágtak neki a világnak, bepótolva az elveszett éveket. A „revenge travel” („bosszú utazás” – szerk.) hatása azonban egyre inkább érezhető: Görögország, Spanyolország, Japán, Thaiföld, Bali, de még a Fülöp-szigetek is fuldoklik a turisták tömegében.
A helyiek világszerte egyre hangosabban tiltakoznak ez ellen, hiszen az ingatlanárak az egekben, a közlekedés túlterhelt, az élelmiszerárak emelkednek, a közbiztonság romlik, a kulturális helyszínek túlzsúfoltak, sőt egyes településeken már a hétköznapi élet is kihívást jelent.
Mi az a túlturizmus?
A fogalmat 2001-ben Freya Petersen újságíró alkotta meg, amikor Pompeji példáján keresztül hívta fel a figyelmet arra, hogy a turizmus nemcsak öröm és bevételi forrás, hanem veszélyforrás is lehet a helyi közösségekre.
Ma a Világgazdasági Fórum (WEF) úgy határozza meg a túlturizmust, mint minden olyan problémát, amely akkor keletkezik, amikor a látogatók száma meghaladja a vendégfogadó közösségek teherbíró képességét, és a helyiek életminősége emiatt csökken. Velence például évente 20 millió turistát fogad, miközben a város évek óta süllyed, és lakói egyre inkább kiszorulnak.
Nemcsak a városok és a tengerpartok sínylik meg a túlturizmust
Az esőerdők, zarándokhelyek, különleges természeti képződmények és kulturális örökségek is hatalmas károkat szenvednek, ráadásul az elmúlt évtizedben a kulturális és élményturizmus robbanásszerű növekedése is fokozta a problémát.
Japánban például egyre több templom és városrész zárja ki a turistákat, a Fülöp-szigeteken Whang-Od, a híres tetoválóművész faluját ellepték a látogatók, Balin pedig a wellness központok árnyékában tiltakoznak a helyiek a zaj és a zsúfoltság miatt.
A túlturizmus megoldási lehetőségei
A túlturizmus viszont kezelhető, csak odafigyelésre és határozott szabályozásra van szükség. Szerencsére világszerte több jó példa is akad a túlturizmus megfékezésére, úgy mint:
- Napok kijelölése helyieknek: egyes úti célokon vannak már olyan napok, amikor csak a helyi lakosok látogathatják a strandokat vagy műemlékeket
- Turistaadó bevezetése: bár vitatott, de hatékony megoldás, a beszedett díjakból pedig finanszírozni lehet a karbantartást, a szemétszedést, és az infrastruktúra-fejlesztést
- Hosszabb tartózkodás ösztönzése: rövid kiruccanások helyett a hosszabb időre érkező, „ideiglenes lakóként” viselkedő utazók kevésbé terhelik meg a helyszíneket
- Problémák korai azonosítása: a helyi turisztikai hivataloknak figyelniük kell az engedély nélküli szálláshelyek megjelenését, a lakásárak emelkedését, a zsúfoltságot, a szemétproblémákat
A legfontosabb mégis az, hogy a helyiek érezzék magukénak saját településüket és örökségüket, és aktívan részt vegyenek annak védelmében. Csak így biztosítható, hogy az úti célok szépsége és értékei a jövő generációk számára is megmaradjanak.
Spabook-vélemény: az utazás csodás dolog, ha ésszel tesszük. Egyre több helyen vallják, hogy a turizmus nemcsak a látogatók, hanem a helyiek és a természet számára is fenntartható kell legyen. A mi felelősségünk is, hogy amikor útnak indulunk, ne hagyjunk magunk után több kárt, mint amennyi örömet átéltünk.
A turizmus világának inspiráló híreiért csatlakozz csoportunkhoz, kövess Instán és TikTok-on is, iratkozz fel hírlevelünkre!
