Dr. Bódis Gábor szerint domesztikálni kell az állami turizmusirányítást
Az elmúlt években világszerte átalakulóban van a turizmus szerepe. A desztinációk közötti verseny ma már túlmutat a marketingkampányokon és a szálláskapacitáson, mert a klímaváltozás, az életmódváltás, a digitalizáció, az egészségtudatosság erősödése és a túlterheltté váló turisztikai térségek egyre több országot kényszerítenek arra, hogy újragondolják saját turizmusirányítási modelljüket és megszülessen az #újturizmus koncepció.
Közben Magyarországon is érzékelhető egy szerkezeti és szemléleti fordulat lehetősége. Az állami turizmusirányítás az elmúlt évtizedben erősen centralizált modellben működött, miközben a szakmában egyre gyakrabban merül fel az igény a rugalmasabb, hálózatosabb, együttműködésre épülő rendszerek iránt. A kérdés, hogy hogyan lehet több látogatót hozni egy úti célra, mára kezd átalakulni és egyre gyakrabban arra keressük a választ, hogyan lehet fenntarthatóbb, intelligensebb és emberközelibb turisztikai ökoszisztémákat létrehozni.
Erre a dilemmára próbál választ adni Dr. Bódis Gábor #ÚJTURIZMUS koncepciója is, amely a turizmust szolgálatként, kapcsolati hálóként és együttműködési platformként értelmezi újra. A modell szakít a kizárólag kampányközpontú megközelítéssel, és a tudásgazdagításra, a facilitációra, a helyi közösségek bevonására, valamint a dinamikus térségi gondolkodásra helyezi a hangsúlyt. Bódis szerint szerint domesztikálni kell a koordináló szervezet működését.
Erről beszélgettünk Dr. Bódis Gábor egyetemi docens és a HungaryNext országmárka-műhely alapítójával.
– Az anyagodban többször használod a „domesztikálás” kifejezést a turizmusirányítás kapcsán. Mit jelent ez pontosan?
– Azt, hogy közelebb kell vinni a rendszert a szakma mindennapi valóságához. A turizmus ma sokszor még mindig felülről szervezett intézményi logikában működik, miközben a valóság ennél sokkal összetettebb és élőbb. Vállalkozások, helyi közösségek, kulturális szereplők, kutatók, szolgáltatók és látogatók alakítják egyszerre.
Egy jövőképes turisztikai szervezet szerintem nem pusztán adminisztratív háttérintézmény vagy kampányokat lebonyolító ügynökség. Olyan aktív szolgálattá kell válnia, amely összekapcsol, kezdeményez, közvetít és mozgásba hozza az ökoszisztéma szereplőit.
– Ez jelentős szemléletváltásnak hangzik a jelenlegi magyar modellhez képest.
– Magyarországon ez valóban új megközelítésnek számít. A turizmust sokáig alapvetően promóciós vagy intézményi feladatként értelmeztük. Az #ÚJTURIZMUS ezzel szemben együttműködésre épülő hálózatos szolgálatként gondolkodik róla. A hangsúly nem kizárólag a kommunikáción vagy a kampányokon van, hanem azon a képességen, hogy a turizmus szereplőit közös gondolkodásba és közös cselekvésbe kapcsoljuk.
– Gyakran használod az „ökoszisztéma” szót is. Miért fontos ez?
– Mert a desztináció nem egyszerűen piacra vitt termék. Élő rendszer. Egy olyan ökoszisztéma, ahol a tudásgazdagítás, az innováció, a helyi értékek aktiválása és a partnerségi működés együtt határozza meg a versenyképességet. Egy város vagy térség attól válik erőssé, hogy a szereplői képesek-e együtt gondolkodni, együtt reagálni és közösen fejlődni.
– Az #ÚJTURIZMUS modellben milyen szerepet kap az állam?
– A szervezet a gazdasági minisztériumhoz tagozódna, de egyszerre kapcsolódna az élő környezet, a kultúra, a közlekedés és a külügy területéhez is. Ez azért fontos, mert a turizmus önmagában már nem értelmezhető elszigetelt ágazatként. A közlekedési kapcsolatok, a kulturális identitás, a tájhasználat vagy éppen a nemzetközi kapcsolatrendszer mind közvetlenül befolyásolják egy desztináció sikerét.
– Különválasztod a promóter és a facilitátor szerepkört. Miért?
– Azért, mert a turizmusban a kommunikáció önmagában már kevés. A történetmesélés természetesen továbbra is kulcsfontosságú. A kommunikáció nem pusztán információátadás, hanem jelentésalkotás. A látogató hangulatokkal, kapcsolódási pontokkal, értékekkel találkozik. Egy hely karaktere ebből épül fel.
Ugyanakkor legalább ilyen fontos a facilitáció, a szakmai közösség aktiválása, a tudásgazdagítás. Olyan intelligens szakmai környezet létrehozása, amely ösztönzi az innovációt és támogatja az új ötletek kipróbálását.
– Ez már inkább hasonlít innovációs ökoszisztémára, mint klasszikus turizmusirányításra.
– Pontosan. A turizmus ma már nem kezelhető kizárólag kampányokkal. Sokkal inkább kapcsolati rendszerként működik. Ebben az egyetemeknek, kutatóműhelyeknek, szakmai sajtónak, helyi közösségeknek és startupoknak is szerepük van. A pilot projektek például azért fontosak, mert valós környezetben lehet tesztelni új modelleket és együttműködési formákat.
– Az anyag egyik érdekes fogalma az „aréna”. Lakossági és szakmai fórumokról hallottunk már, az aréna miben hoz újat?
– Nyitott szakmai fórumot. Olyan teret, ahol szereplők találkoznak, hálózatok épülnek és láthatóvá válnak a helyi értékek.
A turisztikai aréna egyszerre jelent helyzetbe kerülést és helyzetbe hozást. A szakmai fórumoknak szerintem ma sokkal többnek kell lenniük egyszerű egyeztetési felületeknél. Közös jövőképet kell építeniük, erős érvek és hatástanulmányok mentén. Az arena tehát egy a nyugati világban gyakran alkalmazott “Impact Lab” is.
– A magyar turizmus gyakran Budapest-központú gondolkodással működik, a modelled viszont dinamikus térségekről beszél, hogyan képzeljük ezt el?
– Mert minden térség más ritmusban fejlődik. Más adottságai vannak, más a karaktere és más a lehetőségrendszere. Ezért használom a „still” és „sparkling” kategóriákat. Vannak stabil, lassabb mozgású régiók és vannak intenzíven pezsgő desztinációk. A menedzsment nem lehet mindenhol ugyanaz.
A klasszikus turisztikai régiók mellett, a projekt- és tematikaalapú szerveződés sokkal gyorsabban tud reagálni a társadalmi és piaci változásokra. Budapest, a Balaton, a Dunakanyar vagy az Alpokalja teljesen eltérő logikával működik. Ezért a fejlesztési modelleknek is adaptívnak kell lenniük.
– A dokumentumban hangsúlyosan jelenik meg a dizájn szerepe is, ami a turizmusban még mindig ritkán kerül elő stratégiai szinten, jobbára az építészet és a divat területén merül fel.
– Pedig alapvető kérdés. A dizájn számomra nem dekorációt jelent, hanem használhatóságot, orientációt és élményszervezést. Hogyan működik egy információs rendszer? Mennyire érthető egy útvonal? Hol találkozik a látogató a hellyel? Milyen a táblarendszer, az interfész, a digitális jelenlét?
A márka sem pusztán logó, vagy szlogen. A márka egyfajta értelmezési keret, amely segít megfogalmazni, hogy egy desztináció valójában mit jelent.
– Az #ÚJTURIZMUS öt pontjában erősen jelen van az alulról építkezés gondolata, vegyük át, hogy melyek ezek!
#ÚJTURIZMUS 5 PONTBAN
- 1. Az eltorzult, túldimenzionált földrajzi és időbeli lehatárolásokat meghaladva, szükségessé vált újra értelmezni a turisztikai régiókat is: európai, közép-európai, finnugor, illetve hazai, projekt- és fejlesztésalapú, nem szétszabdalt, hanem nagyon is összeérő, akár átfedő, dinamikus régiókat rajzolni, külkapcsolati pontjainkat látogatóbaráttá és vonzóvá tenni gazdag kultúránk segítségével.
- 2. Nem centrális, kizáró, csak felülről nyitott, hanem a lehetőségeket feltáró, és transzparens, hozzáférhető, bevonó, motiváló és inspiráló szerkezetben javasolt összekapcsolni a privát és a non-profit szakmai szereplők, a helyiek és a látogatók érdekeit. Alulról építkezni és felülről keretezni: nem őrizni egy központilag kigondolt márkát, hanem közösen alkotjuk.
- 3. Össze kell vezetni a digitális platformokat és a már mikroszinten jól működő start-upokat a makroszinten keletkező adatokkal, annak érdekében, hogy ne adat- és információfüggőség, hanem világos helyzetkép és minták alapozzák meg a fejlesztési irányokat, amelyekhez kreatív, illetve értékkifejező témák mentén is lehet kapcsolódni.
- 4. Ebben a szakmában emberekkel foglalkozunk: a látogató—fogadó találkozásokat elmélyítjük, a helyi és térségi érdekeltek hálózatait mentorálva és inkubálva fejlesztjük, annak érdekében, hogy a családi és kisvállalkozók gazdasági, a helyben élők társadalmi és ökológiai környezetét egyszerre tegyük fenntarthatóbbá, a megmaradás és megújulás igényét szolgálva.
- 5. Teret szükséges adunk a művészet, a dizájn és a spiritualitás értékkifejező eszköztárán keresztül az egyedi, a nem tömeges, a kisléptékű, értelmes ötletek megvalósításának éppúgy, mint a kutatás-alapú, társadalmi jelentőségű, egészségmegőrző megközelítések és modellek kreatív bemutatásának, publikálásának.
– Mert a turizmus végső soron emberekről szól, látogató és fogadó, vendég és vendéglátó találkozásáról. A helyi hálózatokat ehhez szükséges fejleszteni, hogy a családi és kisvállalkozások gazdasági környezete fenntarthatóbb legyen, miközben a helyben élők társadalmi és ökológiai érdekei sem sérülnek.
A jelenlegi rendszerek sokszor túlzottan centrálisak. Én inkább olyan struktúrában gondolkodom, amely hozzáférhető, transzparens és bevonó. A márkát sem őrizni kell, hanem közösen alkotni.
– A turizmusban ritkán kerül egy mondatba a spiritualitás, a dizájn és az egészségmegőrzés, Te következetesen összekapcsolod ezeket.
– Mert a jövő turizmusa egyre inkább jelentés- és élményalapú lesz. Az emberek kapcsolódást keresnek. Kisebb léptékű, hitelesebb, személyesebb élményeket. Egyre fontosabbá válik az egészségmegőrzés, a mentális regeneráció, a kulturális mélység és a valódi emberi találkozás.
Éppen ezért kell teret adni az egyedi ötleteknek, a kutatásalapú modelleknek és az értékkifejező kezdeményezéseknek is.
– Mi az #ÚJTURIZMUS lényege összefoglalva?
– Azt, hogy a turizmus valódi értéke a kapcsolatokban, az együttműködésekben és a közösen létrehozott élményekben rejlik.
Bódis Gábor névjegy:
- A HungaryNext országmárka műhely alapítója,
- egyetemi docens,
- a Turizmusfejlesztők és Tanácsadók Szövetségének (TUTSZ) tagja,
- a Hungarikum Bizottság Sport, Turizmus és Vendéglátás Szakbizottságának tagja,
- a korábbi Technológiai és Ipari Minisztérium vezetésével megalakult a Kreatívipari Kerekasztal tagja
