Belém karolt, és megindultunk a lépcsőn fel a színpadra. Törőcsik Mari tanított a puszta jelenlétével. Mire? Hogyan? A legendás színésznő szavai szeretettel, tőlem, Nektek:
Az öltözőben találkoztunk, bemutatkoztunk, mondtam, hogy én leszek a kísérő partnere a színpadon és így szóltam hozzá:
–Hatalmas megtiszteltetés, Művésznő!
Mire Ő mosolyogva: –Ugyan, hagyjad má’!
Sosem felejtem el, Törőcsik Mari megtanított arra ezzel a 3 szóval, hogy az igazán Nagy Emberek sosem helyezik magukat mások fölé. Ahogy írom le átjár valami fura érzés és párásodik a szemem. Szoktunk kapni ajándékokat időnként, de ilyent?!
Aztán megkérdezte, hogy mivel foglalkozom.
„A tánc csak hobbim, pénzügyekkel egy multiban… ” – feleltem, mire Ő:
„Na, én meg könyvelő voltam!„
Elkerekedett a szemem a meglepettségtől, sután visszakérdeztem:
„És szerette?„
„Dehogy, ahhoz én nem értek, inkább színész lettem.” – vágta rá.
Ez pedig a második tanítás seperc alatt. Azt csináld, amit érzel, amit szeretsz! Akkor is, ha másfelé indultál az életben, mert a végén a boldogság ott és abban lesz, amit szeretsz. A szeretet az élet.
Miután Törőcsik Marit felkísértem a színpadra, Mága Zoltán hatalmas ölelésébe adtam át, énekeltünk, pezsgőztünk, végül ismét az öltözőbe kísértem. Elfáradt, kérte, hogy hívjunk taxit, ami hazaviszi.
Sajnos nem sok időnk volt, de szerencsére valamennyi jutott és örökké tart, pedig csak egyetlen másodpercen múlt. Úgy történt ugyanis, hogy az Újévi koncerten táncosként léptem fel, de 1 órával kezdés előtt úgy döntöttek, hogy mivel a Nemzet Színészei közül többen nehezen mozognak, mindenki mellé kell 1 kísérő. A rendező elkezdte sorolni a neveket, elsőként hangzott el Törőcsik Mari neve, mire azonnal felugrottam, két kézzel jelentkeztem, hogy „én, én”. Hát így történt.
-Hatalmas megtiszteltetés volt, Művésznő!
-Ugyan, hagyjad má’! -mondaná.
Szeretettel, köszönettel, emlékezettel,
Kassay Tamás
