Az egyik, fedélzeten tartózkodó utas exkluzív beszámolót adott a Spabook-nak, amelyből durva részleteket tudunk meg arról a budapesti kényszerleszállásról, amelyről lapunk április 22-én késő éjjel beszámolt. Az utas elmondása szerint a Ryanair Boeing 737 MAX típusú repülőgépének bal oldali hajtóműve meghibásodott, ezért kellett kényszerleszállást végrehajtania az alig 3 hetes gépnek. Sem a fedélzeten, sem a repülőtéren nem kaptak kielégítő információkat az utasok, akiket még a mosdóba sem engedték ki, további megdöbbentő részletek exkluzív beszámolónkban, amelyet kedves Olvasónk küldött meg szerkesztőségünknek.
Én középen ültem, nem az ablak mellett, ezért viszonylag későn vettem észre, hogy valami nincsen rendben. Ahogy kilestem az ablakon, túl közelinek tűntek a fények és nem kapcsolták ki a biztonsági öv becsatolására figyelmeztető jelzéseket sem, amit furcsálltam. Amikor piros fénybe borult minden vészkijárati jelzés, akkor nagyon rossz érzés kerített hatalmába, a mellettem ülő utas próbált angolul megnyugtatni, hogy minden rendben lesz, egyúttal engem kérdezgetett, hogy mi történik.
Sokáig semmilyen tájékoztatást nem kaptunk a személyzettől, akik leginkább azzal voltak elfoglalva, hogy a már több mint 20 perces repülés (és a felszállásig bő félórás késés) után mosdóba kívánkozó és fel-felálló utasokat visszaparancsolják a helyükre, mondván a mosdókat zárva tartják és mindenki csatolja be az övét. Itt már tudtam, hogy valami baj van. Megijedtem, rettenetesen féltem, nagyon rossz érzésem volt.
Látszott, hogy alacsonyan repülünk, ezért megpróbáltam, hátha van térerő a mobiltelefonon, és bizony volt. Megírtam a családi chat csoportunkba, hogy valami gond van a géppel és hogy bármi történik, nagyon szeretem őket. Közben a feszültség egyre nagyobb volt, amiért nem engedték az embereket a mosdóba, de hamar elcsendesedett minden morgás, amikor a pilóta bemondta, hogy az egyik hajtómű meghibásodott, ezért visszafordultunk és mindent megtesz, hogy biztonságban letegye a gépet Budapesten.
Sokan megfogták egymás kezét, mindenki csendben várt és reménykedett, hogy nem lesz baj.
A levegőben való körözésből sokat nem érzekeltem, lévén nem az ablaknál ültem. Bár az első hírek azt írták, hogy az üzemanyag kiengedése miatt körözött a gép, szerintünk valójában inkább az volt a lényeg, hogy a repülőtér fel tudjon készülni a kényszerleszálló gép fogadására. Szabályosan kiürített reptérre szálltunk le, mindenhol mentők és tűzoltók vártak minket, más gépet nem láttunk a közelben. Leszállás után még a gépben kellett maradni, ekkor sem adtak információt, hogy meddig, nem tudtuk mi fog történni.
Végül hirtelen, sietve kellett elhagynunk a gépet, ekkor többen is rosszul lettek, őket a mentők látták el. Buszokra szálltunk és bevittek minket a terminál egyik check-in zónájába, ahol legnagyobb megdöbbenésünkre nem akartak kiengedni a „karámból”, azaz az elválasztott területről, ahová már a boardingra becsekkolt utasok szoktak várakozni az utolsó néhány percben.
Egyre több embernek kellett mosdóba mennie, a bolgár mentalitás pedig egész tüzes, hangos szóváltások, lökdösődések alakultak ki, végül a személyzet azt szerette volna engedélyezni, hogy egyidejűleg legfeljebb 5 utas mehessen ki a lezárt területről a mosdóba. Abszolút felháborító volt az eljárás és megdöbbentően elszomorító a személyzet felkészületlensége. Mindössze 3 fiatalból állt a földi személyzet, és ők próbálták uralni a káoszba forduló helyzetet, egyikük felsőjén nagy betűkkel szerepelt az, hogy gyakornok. Több utas agresszívvá vált, az egyik lány el is sírta magát attól, ahogy beszéltek vele és ahogy számon kérték az utasok – egyébként a kérdések jogosak voltak, a stílussal nyilván nem értek egyet.
Ne feledjük, itt már 3. órája voltunk étlen-szomjan és mosdó, valamint érdemi információ nélkül.
Én jó 40 perc földi veszteglés után (22:30-kor) megkérdeztem, hogy mi várható és hogy hazamehetek-e. Na ez sem ment egyszerűen, de ragaszkodtam hozzá, hogy ezek után nem várom meg és nem szállok fel a másfél óra múlva induló mentesítő járatra, hazamegyek. Időközben a személyzet kihívta a reptéri rendőröket, akik épp akkor érkeztek meg és nemtörődömséggel vegyes poénos stílusban kérdezték, hogy megijedtem-e, egyúttal azt is tudni szerették volna, elengedett-e valaki és hová megyek az üres terminálban, hiszen épp akkor indultam meg hazafelé.
Egész egyszerűen hihetetlen, hogy egy váratlan esetben a reptér személyzete mennyire nem képes emberi módon kommunikálni és az emberekkel megfelelő módon viselkedni. Megértem a protokollokat, a biztonsági előírásokat, de az, hogy nem mondanak érdemi információt, nem adnak sem enni sem inni és a mosdóért is szabályosan meg kell velük harcolni, az kritikán aluli.
Nyugodtan kiengedhettek volna mindenkit a terminálba, hogy utána egy új check-in folyamattal újra becsekkoljanak. Amúgy is mindenkinek új boarding pass-t kellett kérnie a beszállókapunál, tehát nyugodtan meg lehetett volna ezt tenni és akkor mindenki kényelmesen tölti a kényszerpihenőjét a reptéren.
A Ryanair végül 23:04-kor küldött egy sms-t, amiben végtelenül könnyedén elnézést kértek a járat visszafordítása miatt, és tájékoztattak róla, hogy 23:30-kor felszállhatunk egy helyettesítő gépre. Tekintettel a helyzetre, ami jóval több volt az utasok szempontjából, mint „a járat visszafordítása”, igazán tanúsíthatott volna több empátiát és alkalmazhatott volna jobb kommukációt mind a légitársaság, mind a földi kiszolgáló személyzet.
