Franciaország minimálár bevezetését javasolja a repülőjegyekre Európában a szociális és környezetvédelmi dömping elleni küzdelem céljából – írja az MTI Clément Beaune közlekedési miniszter által a L,Obs című francia hetilapnak adott interjúra hivatkozva.
A minimáláras repjegyekre vonatkozó javaslatot a következő napokban az EU illetékesei elé terjesztik
„Tíz eurós repülőjegyek az ökológiai átállás időszakában többé nem lehetségesek, nem tükrözik vissza az árat, amennyibe a bolygónknak kerülnek. Teljes mértékben vállalom azt az álláspontot, hogy a környezetszennyező tevékenységeket meg kell adóztatni az ökológiai átállásba történő beruházások érdekében.”
– hangsúlyozta a francia miniszter, utalva a fapados légitársaságok bizonyos árpolitikájára.
Beaune kifejtette, hogy ezek a figyelemfelkeltő árak nem fedezik az egy utasra jutó valós költségeit a légi utazásnak, amely sokkal több üvegházhatású gáz kibocsátásával jár, mint a vasúti közlekedés.
A francia kormány már tervezi a légi közlekedésre kivetett úgynevezett „szolidaritási” adó emelését
A szolidaritási adót minden Franciaországból induló légi járatra kiveti a kormány, és a befolyó összegből a vasúti fejlesztéseket finanszírozza. A költségvetési tervezet szerint az autópálya-társaságokra és a repülőjegyekre 2024-ben újabb adókat vetne ki a francia kormány.
Spabook vélemény: Több fórumon is kifejeztem már ellenérzésemet a rövid útvonalakon történő repüléssel kapcsolatban. Az ilyen jellegű járatok teljességgel ellentmondanak a hosszú távú környezeti és társadalmi fenntarthatóságnak is. Budapest különösen nagy terhelés alatt áll (eltekintve a koronaválság miatti lélegzetvételnyi szünettől) a repülés negatív externáliáit tekintve. A zajterhelés érzékelhető módon rendkívül nagy számos olyan lakóterület fölött, amelyek hivatalosan nem állnak a repülőtér vonzáskörzetében zajhatás szempontjából. Ebbe nem mennék bele, de sok magyarázat nem kell hozzá, hogy több járat több szennyezést okoz. Olyan útvonalakon, amelyek kocsival is könnyedén letudhatók, valamint normális világban vonattal se tarthatna tovább 4 óránál, nos, az ilyen úti célokra a repülést nem tartom sem jónak, sem felelősségteljes magatartásnak. Sem szolgáltatói, sem pedig utazói szempontból.
A francia javaslat életképes és jó irány, de tartok tőle, hogy ismét rossz kivitelezést fogunk látni, ahogyan azt a bürokratákról megszokhattuk. Szakmai javaslatom az, hogy ne az összes jegy árát adóztassák meg, mert azzal csupán általános drágulást fognak okozni, a piac hozzászokik, de kevesebb utas nem igazán lesz.
Mivel a probléma nem a hosszú távú járatokkal van – ugyanis a közhiedelemmel ellentétben nincsen zöldebb megoldás a repülésnél adott mennyiségű ember adott távolságra való eljuttatásához több ezer kilométeres, interkontinentális távolságba, ezért igazából a problémát a valóban fölösleges utazások jelentik. Az 1-2 napos városlátogatások, amik bár sok élményt adnak, de óriási környezeti terheléssel járnak.
A megoldást egy távolsággal fordítottan arányos adóztatási rendszerben látom.
Minél rövidebb a repülőjárat, annál több az adó és annál drágább kell, hogy legyen a jegy. Nem lehet betiltani egy Bécs – Budapest repülőjáratot, de lehet azt mondani, hogy 200 euró az adó. Akinek megéri, repüljön, de ilyen úgysem lesz.
Magyarként azért hirtelen vessük a szemünket Erdély irányába is, hiszen rövid repülőutat jelent az is, igen ám, de azt nem adóztatnám meg így. Miért? Azért, mert nincsen alternatíva rá tömegközlekedéssel.
Tehát, Spabook szerint így lenne érdemes bevezetni az új minimálárat a repülőjegyekre
Az alábbi táblázatban jelzett idők nem az utas lakóhelyétől számítandók, hanem a kiindulási és az érkezési repülőtér városai közötti egyéb tömgeközlekedési eljutási időt, ha nincsen tömegközlekedés, akkor a gépkocsis eljutási időt jelenti.
Például, London – Budapest között nincsen 4 órán belüli érkezést biztosító alternatíva, tehát ezt a viszonylatot nem érintené az anyagi ellenösztönző, ellenben egy Budapest – Bécs útvonalat ésszerűtlenné tenne repülőgéppel, míg egy Budapest – Marosvásárhelyet nem érintene, hiszen oda nem lehet 4 óránál gyorsabben eljutni, hiába nagyon rövid út repülővel.
| Út ideje vonat/busz | repjegy minimálár adó |
| 60 perc | 400 euró |
| 61-90 perc | 300 euró |
| 91-120 perc | 250 euró |
| 121-150 perc | 200 euró |
| 151-180 perc | 150 euró |
| 181-240 perc | 100 euró |
| 241-300 perc | 50 euró |
| 301 + perc | 25 euró |
Ilyen módon el lehetne érni azt, hogy ha van elfogadható idő alatt célbaérkező alternatíva, akkor az utasok inkább a másik megoldást válasszák a repülés helyett, ugyanakkor, ahová nincsen alternatíva, ott ne korlátozzuk az utasok szabad mozgását.
És miért nem adóztatnám meg az interkontinentális járatokat? Azért, mert nincsen életképes alternatívájuk és azért sem, mert a mai technológiai tudásunk és fizikális adottságaink mellett ez a legzöldebb eljutási mód, és azért sem, mert az ilyen tengerentúli utakban van felső korlát az utasok és utazások számában.
A korlátot az idő jelenti. A tengerentúlra nagyon kevesen utaznak el 1-2 napra, általában minimum 1 hétre, inkább 2-3 hétre, esetleg több hónapos családlátogatásra mennek az emberek ilyen nagy távolságokra. Mivel a nagy többség dolgozik, ezért a nagyon nagy többség évente legfeljebb 2 darab 2 hetes utat tud bevállalni, vagy 1 darab 3 heteset. Utána pedig újra dolgozniuk kell. Mivel a fák nem nőnek az égig és az emberek – bármennyire is szeretnének folyton utazni -, nem tudnak ennél több időt nyaralni, következésképp szerintem az ilyen utakra vonatkozó igény a közeljövőben eléri a felső korlátját.
Pontosan ez az időhiány okozza azt, hogy az emberek rákaptak a hétvégén letudható rövid várolátogatásokra. Vissza kell érni hétköznapra, a munkába. A rövid távú úti célokra vonatkozóan kivetendő jövőbeli adó – ha kellően magas – akkor meg tudná szüntetni ezt a jelenséget. Egy ilyen lépés nyilvánvalóan komoly hatással lenne a népszerű városok turizmus – vendéglátás iparára is.
