A Ryanair ellen megindította az eljárást a budapesti kormányhivatal, amiért a fapados légitársaság nyilvánosan bevallotta, hogy áthárítja az utasokra az extraprofit néven közismertté vált légitársasági különadó összegét. Megfejelték a dolgot azzal, hogy visszamenőlegesen, a már megvásárolt repülőjegyek utasainak kártyáiról automatikusan levonták a pénzt. A lépésük pártállástól függően tűnhet korrektnek, de valójában teljesen abszurd. Borítékoltam nekik ezért egy ejnye-bejnyét már első pillanatban, most 1 nappal később úgy tűnik igazam lesz. Lássuk a részleteket!
A magyar kormány a légitársasági különadóról szóló rendelete június 4-én jelent meg. Ez alapján a hozzájárulás mértéke úti céltól függően 3900, illetve 9750 forint. Hivatalosan a légitársaság számolja meg az utasait és vallja be a számukat, valamint a fizetendő adó összegét is, amit viszont nem ők fizetnek be, hanem a földi kiszolgáló cég, idehaza a Celebi. Ők nyilván továbbterhelik költségként a légitársaságokra, de akkor az már nem adó, hanem költség!
Az extraprofit adós rendelet alapján az adó alanya a földi kiszolgáló cég (Celebi), és nem a légitársaság, sem pedig az utas.
A többség nevetve legyint, ahogyan én is megtettem a korábbi cikkemben azzal, hogy nyilván a végén a fogyasztó fizeti meg így, vagy úgy (Gulyás Gergely is említést tett erről a Kormányinfón, kiemelve, hogy az utasok többsége külföldi). Igen ám, de amikor jogászkodásra kerül a sor, akkor nem mindegy, hogy miképpen is történik meg ez az amúgy. Ismétlem: a légitársasági különadó alanya és befizetője a földi kiszolgáló cég (Celebi), és nem a légitársaság, sem pedig az utas.
Teljesen egyértelmű, hogy ilyen tétel formájában ezt egy az egyben továbbhárítani nem csak nem célravezető dolog, de minden bizonnyal következményekkel is fog járni. FRISSÍTÉS: 06.14-én: a Wizz Air nem is teszi meg olyan formában, ahogyan a Ryanair. Ki kellett volna gazdálkodni – okoskodhat a szerző, de valójában a jogalkotónak is pont ez az elvárása. Ami biztos, hogy az alábbi levél kiverte a biztosítékot és Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter fogyasztóvédelmi vizsgálat elrendelését indítványozta, amelyet a fővárosi kormányhivatal már el is indított.
Biztos vagyok abban, hogy a Ryanair remek és dörzsölt jogászokkal dolgozik, és magabiztos abban, hogy a levélben leírtakat megteheti az utasokkal szemben. Ezt nem vitatom, milliószor hallottuk már, hogy az ászf mi mindenre képes. Csakhogy, van egy olyan szereplő mint a jogalkotó meg a versenyfelügyelet, ők pedig másik ligában fociznak. Az nem az a pálya, hogy csak úgy random megterhelnek bankkártyákat, aztán, ha nem tetszik, akkor add vissza a jegyed.
Így gondolja Nagy Márton miniszter úr is, aki indítványozta, hogy a hatóság vizsgálja meg a Ryanair jegyárképzési gyakorlatát, hogy az megfelel-e az európai normáknak, mivel ehhez hasonló, légitársaságokat terhelő adó Európa nagyon sok országában már régóta érvényben van.
Empátiával és együttérzéssel figyeltem az iparági eseményeket a koronavírus alatt, most pedig ezzel együtt megdöbbenve figyelem ezt a nyilvános csörtét, aminek a másik része az, hogy kivonulással fenyegetőzik a Ryanair Magyarországról. Halkan írom csak meg:
lelki szemeimmel már szinte látom, ahogy a WizzAir hátradől a fotelben és kortyol egyet a kávéból, majd pedig megdörzsöli a kis kezeit. Tessék csak nyugodtan lelépni, alig várjuk!
Izgalommal vegyes érdeklődéssel figyeljük, mit hoz a jövő és mi lesz az ügy vége.
Még annyit tennék hozzá a történethez, hogy a témáról beszámoló oldalak sok esetben hozták fel az adó elleni indoklásként azt, hogy a légitársaságok milliárdos veszteségeket szenvedtek el a járvány alatt és jelenleg is veszteséget termelnek még, tehát nem lehet szó profitról, amit meg lehetne adóztatni. Értő olvasás nagyon fontos: azok a milliárdos veszteségek a légitársaságok teljes hálózatán keletkeznek, olyan útvonalakon, amelyeken alacsony a kihasználtság. A budapesti forgalom erőteljesen visszaépült a járvány előtti szintekre, magyar részről tehát valószínűleg jól tévedünk, ha azt mondjuk: nálunk profitábilis a működés.
A magyar adó nem a légitársaság teljes üzleti eredményét terheli meg (olyant nem is tudna egyébként), ezért nem lehet a globális eredményt lokális rendelkezéssel 1:1-ben párhuzamba állítani.