Az utazás iránt érdeklődők körében már jól ismert utazó blogger, aki szakmáját tekintve fenntarthatósági szakértő, Till Anilla legújabb bejegyzésében az északi országok oktatási rendszereiről szerzett tapasztalatait osztotta meg. Finnország, Svédország és Izland oktatási módszerei elgondolkodtató kontrasztot mutatnak az itthon tapasztalható helyzethez viszonyítva.
Finnország, Svédország, Izland oktatási rendszere
Anilla mindhárom országban személyesen tapasztalta meg a helyi oktatás mikéntjét, élményei alapján most izgalmas betekintést nyújt ezeknek a társadalmaknak a diákéletébe és tanulási környezetébe. Az egyes országok oktatási rendszerével kapcsolatos megfigyeléseit a bejegyzése alapján változtatás nélkül közlöm.
Finnország oktatási rendszere a holisztikus megközelítést alkalmazza
Finnország: itt nem tudom nem az UniCafét megemlíteni elsőszámú pontként. Finnországban azt gondolják, a hatékony tanuláshoz elengedhetetlen az egészséges életmód, aminek alappillére az étkezés. Amikor 2016-ban Helsinkiben éltem, vasárnapot leszámítva MINDEN NAP az UniCaféban ettem. 2.6 euró volt akkoriban a következő pakk a diákoknak: korlátlan saláta, korlátlan víz, korlátlan kenyér, és emellé egy választott főétel egy vega, egy halas és egy húsos opcióból. Gondoltam azóta fixen az egekbe szökött ennek az ára, és ma megnéztem a weboldalukon: diákoknak a(z azóta) vegán opció 2.85, a többi pedig 2.95 euró.
Egyszerűen imádom a mentalitást, hogy az étkezés egy diáknak ne jelentsen problémát, legyen egészséges, elég, és kifizethető. Egyébként a gyerekeknek ugyanez az árazás van, az egyetemen dolgozóknak is nagyon kedvező, és őszintén a normál ár sem vészes, főleg ha tudjuk, Finnországról van szó. De ezen kívül, amit még nagyon szerettem itt, a kevés tárgy magas kreditszámmal, a diákkedvezmények szerte a városban és az országban, a kedvezményes kondibérlet, és a gyönyörű GYÖNYÖRŰ egyetemi könyvtár, mindig ide jártam tanulni.
Svédország egyetemi élete kényelmes és közösségi
Svédország: itt a garantált lakhatás és a tömbösített órák vezetnek nálam. Maga a lakhatás nem volt sem túl olcsó, sem túl drága, de a nyomás, amit levett, hogy bármi is lesz, van hol laknom, az zseniális. Ez nálunk Jönköpingben mindenkinek járt, mást konstrukcióban a külföldi diákoknak és a helyieknek, de jelen volt. Bár nem vettem igénybe, nagyon klassz ösztöndíj és diákhitel opciók is voltak, egyébként a svédeknek konkrétan olyan formában, hogy sokan az ösztondíjból még félre is tudtak tenni, nem hogy csak megéltek belőle.
A tömbösített órák, hogy egyik jön a másik után, pedig abszolút a kedvenceim, imádtam, hogy egyszerre egy, max kettő tárgyra kell csak figyelnem, és ez egyébként szerintem szakmailag is növelte a minőséget, hiszen lehet, hogy egy professzor nem tudja azt vállalni, hogy fél évre egy adott helyszínre költözzön, hogy minden héten kedden 9:00-10:30 között tanítson egy tárgyat, de ugyanazt a mennyiséget 3 hét erejéig, tömbösítve talán be tudja vállalni. Svédországban még hozzátenném, hogy az egyetemi közösségi élet valami zseniális.
Plusz infó, hogy az első doktori félévemben oktattam is itt, a fizetés pedig nem csak az oktatott órákból állt, de nem ám: adminisztrációs órák, felkészülés, a diákok beadandóinak és vizsgáinak javítása, ezek mind mind fizetett órák voltak, még úgy is, hogy PhD szinten még a tojáshéj is rajtam volt. És mai napig ez volt a legjobb órabérem. Oké, még egy dolog: az egyetemi egészségügyi centrumban szabadon és ingyen ki volt rakva egy csomó óvszer, hogy akinek kell, vegye el. Na ez. Imádom.
Izland a nyugalom szigete az oktatásban is, amely emberközpontú és rugalmas
Izland: a nyugalom, a rugalmasság, az abszolút emberbarát környezet a kedvencem. Ahogy megteremtik a lehetőséget a tanuláshoz és a munkához, ahogy bíznak bennem mindkét szinten, hogy a legjobb tudásom szerint teljesítek, ahogy biztosítanak alkalmat, hogy akár otthonról, akár online tudjak haladni, ahogy senki nem néz a körmömre, hol tartok és miért ott, azonban segítenek, ahol csak tudnak.
A mentális egészség itt kulcsfontosságú és az egyetem annyi segítséget és olyan elérhetően biztosít, tanácsadással, klinikával, visszajelzések kérésével, amennyit csak tud. Hagynak nyugodtan dolgozni és tanulni, és talán ez a legszebb mind közül, de erről az előző posztomban még bővebben írtam.
Ebből megtudjuk, hogy Izlandon minden órát felvesznek hangban, hogy aki nem tud részt venni bármilyen okból, akkor vissza tudja nézni. Senkin nem kérik számon, hogy miért nem tud órára menni személyesen, csak az számít, hogy szeretne-e tanulni és beleteszi-e a munkát, vagy sem. Ezzel is sok más mellett támogatják, hogy a fiatalok gyermeket vállalhassanak. Kiemelten kezelik a családi létet és a család megfelelő működésének támogatását: az első e-mailek között hirdetik a lehetőséget, hogy ha szükséged van tanácsadásra olyan témákban, mint SZÜLŐSÉG, kommunikáció, családdal kapcsolatos dolgok, pénzügyi dolgok, jogi dolgok, valamint hogy hogyan teremts egyensúlyt a családi és tanulmányi dolgaid között, akkor itt és itt tudsz INGYEN rá jelentkezni. Van továbbá egy úgynevezett Diák Pszichológiai Klinika, ahol szívesen várják azokat akik itt tanulnak, itt dolgoznak, vagy akár a 3 és 18 év közötti gyermekeit is. Egy konzultáció díja 1500 izlandi korona, ami körülbelül 3800 forintnak felel meg. Emellett egyébként az egyetem kondijában a féléves díj 6000 izlandi korona, amely körülbelül 15200 forint, és ezzel a legolcsóbbnak minősül az egész országban.
Anilla az írása végén korrektül megjegyzi, hogy mindezeket annak fényében kell vizsgálni, hogy elismerjük, ezek az országok más pénztárcával gazdálkodnak, mint mi Magyarországon. Kifejezi ugyanakkor reményét, hogy nagyon szeretné, ha ebből akár csak a töredéke megvalósulna itthon! Követni itt lehet Youtube-on és Instagram-on.
Úgy legyen!
