Dubrovnik lehet az első olyan horvát város, amely megtilthatja az újabb apartmanok építését, de a meglévő kiadó szállások számát is 30 százalékkal csökkentheti – írja az MTI az Index.hr című horvát hírportálra hivatkozva.
A jövő évtől életbe lépő, turizmusról szóló törvény desztinációkezelési terv elfogadására kötelezi a városokat és a járásokat Horvátországban
„A turizmust és a turisztikai tevékenységet úgy védjük, mint a szemünk fényét.”
– mondta el Mato Frankovic, az Adria-parti város polgármestere
A polgármester hozzátette, hogy bár ez áldás számukra, ugyanakkor ügyelniük kell arra is, hogy a turizmus mellékhatásai ne veszélyeztessék a lakosok életminőségét, valamint megóvják a környezetet és a kulturális kincseket, amelyeket örököltek.
Dubrovnik számára például hatalmas problémát jelentenek a több ezer fős óceánjáró hajók is, melyek naponta ontják magukból az embereket. A városi vezetés – többek közt emiatt is – az UNESCO világörökségi listáján szereplő dubrovniki óváros védelme érdekében az elmúlt években már korlátozta a turisták számát, megemelte a belépők árát és a vendéglátóhelyek székeinek számát is csökkentette.
Sok család azért hagyja el Dubrovnikot, mert a turistaszezonban nem találnak kiadó lakást
Akiknek pedig van lakásbérleti szerződése, azoknak a nyári hónapokra általában felbontják azt. A polgármester emiatt kijelentette, hogy kötelesek gondoskodni arról is, hogy a városban élő és dolgozó fiatalok ott akarjanak maradni, és otthont tudjanak maguknak teremteni.
A közvitára bocsátott új törvény a tervek szerint 2024. január 1-jén lép hatályba, és sokkal szélesebb hatáskört biztosít a városok és a járások számára, amelyek így dönthetnek majd
- a területükön található turisztikai és vendéglátó létesítmények számának, típusának és kategóriájának korlátozásáról
- arról, hogy egyidőben hány turista tartózkodhat a területükön
- az egynapos turisták számának csökkentéséről
Az olaszországi Velence intézkedéséhez hasonlatos, úgynevezett turisztikai és ökológiai hozzájárulást is bevezet majd az új törvény, ami annyit jelent, hogy a városok és járások pótadót szedhetnek be, amelyet a környezet védelmére fordíthatnak, és amelynek mértékéről az önkormányzatok saját hatáskörben dönthetnek.
